Na hazamegyünk, vagy nem?? Ki találja ki? :)

Az elmúlt hónapokban úgy nézett ki, hogy nem tudunk hazamenni karácsonykor, be is terveztük magunknak a programot, színház, Párizs stb... Aztán addig addig kalkulálgattunk a szabival, hogy úgy döntöttünk mégis hazamegyünk karácsony környékén, mert így járunk a legjobban. A jegy ugyan nem volt olcsó, de mégis így lehetünk otthon a legtöbbet viszonylag a legkevesebb szabi elhasználásával. Szeptember 26-án délelőtt érkezünk, és január 7-én este indulunk vissza. Úgyhogy lehet megírni, ki mikor ér rá találkozóra. :) Nem sok idő, viszont annál több dolgot kell elintézni otthon, de sebaj, legalább hazajutunk. Jövőre úgysem biztos, mivel Tominak csak 20 nap szabija van, beleértve a két ünnep közötti 3-4 napot is... De most az a lényeg, hogy megyünk kicsit bennünket is sokkolt a hír, még egyenlőre nem terveztünk el semmit, nem szerveztünk semmit. Most csak a Nusiékra koncentrálunk, ők jönnek ugyanis a hétvégén. Aztán majd jövő héttől elkezdünk az otthon léten is gondolkodni, meg hogy mikor pótoljuk be a színházat, Párizst, stb... Csak gondoltam megírom gyorsan, hogy ti is örülhessetek ennek a nagy hírnek. :) Persze úgy lett volna az igazi, ha már megírtam volna, hogy nem megyünk haza, mert nagyon elterveztük, de azért remélem így is érzitek a súlyát. :) Úgyhogy Tesó, megint te maradsz le a családi ünnepről! :( Majd azért küldünk valamit. :)

A munka egyébként nekem nagyon busy, nagyon sok minden van, főleg a betanítás még mindig. A pasi persze egy csöppet sem érdeklődő, mindenben csak a gondot látja, hogy ez milyen sok, ez milyen nehz, ezt nem lehet megcsinálni stb... Eég nehéz így, hogy egy cseppet sem motivált... De talán holnap sikerül befejzni a nagy részét, aztán már majd csak az aktuális kérdésekkel fordul hozzám, remélem. Talán holnap már asztalom is lesz, ahova beköltözhetek, és végre majd etelepedhetek...

Tominak is sok a munka, már csak néha. Ma például Belvedere-ben volt az egyik raktárban, 10-kor ment és fél 3-kor már itthon volt, de addig már a boltot is megjárta... De amikor Canary Wharfban van, a 38. emeleten, akkor sok a munkája (hétfő, szerda és péntek). Elég unalmas a munka, de azért sok. Valószínű most indul majd egy új projektjük, és azon a helyen, ahol az elmúl egy évben is dolgozott, de valószínű csak 1-1,5 napot lesz majd ott.

Egyébként nehezen könyörögtük ki a szabit, vagyis Tomi szegény sokat szívott vele, mert először azt mondták neki, hogy nem viheti át a szabiját a jövő évre, aztán hogy a próbaideje alatt (ami január 5-én jár le) nem vehet ki szabit, aztán mégis ki kell vennie az idén... Végül aztán elengedték az aktuális időpontban, de nem volt könnyű. Én másnap kérdeztem meg a főnököm, de őt sem volt könnyű elcsípnem. Aztán behívtam az egyik kis meeting roomba, hogy beszéljünk. Azzal kezdte, hogy reméli ez nem a felmondásom lesz. Mondtam, hogy dehogy is, csak a szabiról szeretnék beszélni, mert le kell foglalni a jegyet, ha haza akarunk menni. Mondta, hogy persze, nem gond, menjek nyugodtan. Kérdeztem, hogy átvihetnék-e pár napot a jövő évre, mondta, hogy persze, csak ne mondjam senkinek, mert a többi lánynak megmondta, hogy nem lehet átvinni semmit... Szóval eléggé kivételes helyzetben vagyok. Nagyon szeret, amióta neki dolgozok. :) Pont ma mondtam Tominak, hogy nem is tudom mi lenne velem, ha nem vállaltam volna el ezt az állást, már megőrülnék, mert az előző főnök most teljesen meg van bolondulva... Szóval köszi mindenkinek, aki erre biztatott. :) Most megyek is, ki kell találnunk a karácsonyi meglepetéseket. :) Na jó, még nem, de majd hamarosan azon is agyalunk.

Puszi addig is.

Anyu! Az okmányirodát lécci próbáld meg kideríteni, mert ahhoz kell majd igazítani a programunkat!! Köszi