Esküvő

Hogyan is foglaljam össze a hetet? Mozgalmas volt, sokat haladtunk esküvő ügyében. :) Illetve anyukám futkározott ide-oda, de végül is sok eredménnyel. Lefoglaltuk az időpontot a városházára, a templomba és a lagzi helyszíne is nagyjából le van foglalva, bár a foglalót még nem fizettük ki. Szóval nagyon gyorsan alakulnak itt a dolgok. :)

Hétvégén már menyasszonyi ruha próbán is voltam leendő koszorús lányaimmal. Nagyon szép ruhákat láttunk, de nagyon drágán, úgyhogy azt hiszem még otthon is körül fogunk majd nézni.

A következő lépések a zenészek, vőfély vagy ceremónia mester lefoglalása, úgyhogy akinek esetleg van ismerőse, ötlete azt szívesen vennénk. Gyűrűmet ugye megkaptam a múlt hétvégén, de nagyon laza volt, és úgy éreztem jobb lenne egyel kisebb méret, ezért megkérdeztem annál a cégnél, akitől vette Tomi, hogy milyen feltételekkel lehetne még egyet igazítani rajta, és azt mondták, hogy 2 hét és 40 font. Na mondom akkor jó, akkor még megpróbálok hozzászokni… Aztán most szombaton meg bementem egy kis ékszerészhez, és mondták, hogy 15 fontért 1 óra alatt megcsinálják. Mondtam nagyszerű. Meg is lett, de most meg úgy érzem egy kicsit kicsi… Szóval lehet lesz még egy igazítás. De sebaj, előbb utóbb majdcsak kitapasztalom mekkora gyűrű kell. :) Lehet el kellett volna kezdenem gyűrűt hordani, hogy kitapasztaljam a méretem? Na sebaj, az a jó, hogy a karikagyűrűt úgyis a másik kezemen kell majd hordanom, ami persze kisebb, mivel a bal ujjam – ahol most van a gyűrű - el volt törve, így az vastagabb…

Tegnap este egyébként sikerült leforráznom a jobb kezem. Miközben sütöttem a banánt felfröccsent az olaj, és az egész hüvelyk ujjam és a tenyerem sikerült leforráznom. Elaludni is nehezen tudtam, mert folyamatosan hideg vízbe kellett tartanom, annyira fájt. Mikor nagy nehezen sikerült elaludnom két borogatás közben egyszer csak egy nagy durranást hallottunk, meg hangokat, de mire Tomi kinézett az ablakon, már senkit sem látott. Aztán ma reggel mondja, hogy betört az ablak a nappaliban. A fenti része, valószínű valamivel bedobták, de nem hiszem, hogy szándékosan, mert csak a külső réteg tört be. De azért így nem maradhat, úgyhogy most szerelőt is vadászunk…

Ez az év egyébként úgy néz ki az esküvők éve lesz, bár Rita barátnőm már egyből az év elején megmondta, hogy ez a nők éve lesz. :) Na de, úgy tűnik, hogy még a saját esküvőnk előtt 3 másik esküvőre is megyünk majd haza. Katiékéra már le is foglaltuk a repülőjegyünket, de Tomi 2 unokatesója és megházasodik az idén, júliusban és augusztusban.

Szóval lehet gyakran leszünk otthon, bár ezen alkalmakkor nem lesz nagyon lehetőségünk a saját esküvőnkkel foglalkozni, mert szabi hiányában csak rövid hétvégékre fogunk hazaugrani. Bár még az is lehet, hogy a jegyes oktatást be kell iktatni, mert a Székesegyház ragaszkodik a szabályokhoz, és 4-szer 2 órás oktatáson kell részt vennünk. Azért majd ha ott leszünk, reméljük meg lehet beszélni a pappal, hogy mivel Londonból jövünk, áprilisban csináljunk már meg amennyit csak tudunk, de legalább 2-3-t. Na majd meglátjuk, áprilisban nagyon sok dolgunk lesz, az már biztos.

Közben elkezdtünk nászutakat is nézni, de arról lehet, le kell mondanunk, mert kb. kétszer annyiba kerülnek, mint amennyire mi gondoltunk… De Gábor rajta van az ügyön, próbál segíteni, úgyhogy bízzunk benne, hogy azért valahova majd eljutunk.

Tomi családja is mindjárt itt lesz, már csak 2 és fél hét, ők is izgulnak már. Lassan ki kell majd találni a programot is, hogy mikor mit nézzenek meg, de ezt Tomira bízom.

Most más nem is jut eszembe, de ha Nektek eszetekbe jut egy jó zenekar vagy vőfély, akkor légyszi írjátok meg. :)

Puszi

Izgultok már? Mert mi igen. :)

Péntek-szombat

Pénteken reggel 5-kor keltem, 5.30-kor pedig mar indultam is. Azt gondoltam könnyű napom lesz, korán itthon leszek, de nem így lett. A meeting maga kb 45 percig tartott, aztán még a főnökkel meg a kollégámmal beszélgettünk ott egy kicsit, majd haza indultunk. Mondta a főnök, hogy vagy visszamegyek az irodába Redhill-be, vagy mehetek vele, és akkor bemegyünk a másik irodába Northampton-ba. Mondta, hogy szerinte ne menjek Redhill-be, mert akkor ott fogok ragadni 5-ig, szóval úgy döntöttünk, hogy akkor megyünk Northampton-ba. Az autóba még azt mondta, hogy korán el akar indulni, 1 körül, mert pénteken mindig nagy a forgalom. Mondom jó, akkor is azért még időben haza fogok érni. Na aztán beérvén az irodába már azt mondta, hogy legkésőbb fél 4-kor akar elindulni. Persze nálam nem volt ott a laptopom, így egyik kollégám gépén kellett dolgoznom, ahova kb. fél óra után sikerült bejelentkeznem… Végül fél 4-kor én kérdezte tőle, hogy megyünk-e vagy belekezdjek még másba. Nagy örömömre azt mondta, hogy jó, menjünk. Így is 6 óra után tett le Orpingtonban, ahonnan még egy óra volt mire hazavergődtem. Szóval ahhoz képest, hogy úgy indult lesz egy laza napom, marha korán keltem és még sokkal később is értem haza mintha visszamentem volna Redhill-be. Na mindegy.

Az bosszantott, hogy így nem tudtam bemenni a gyűrűmért sem. De, szombaton reggel aztán oda vezetett az első utam. Andival mentünk, és csodák csodájára elkészült!! Meg is lepődtem, mert már fel voltam rá készülve, hogy össze kell veszni valakivel… Egyből fel is tettem az ujjamra, azóta le sem vettem. :) Még mindig nagyon szép a gyűrű, és így az ujjamon már még szebb. :) Utána még Andival vásároltunk. Ha valaki elkísérte már vásárolni, akkor minden együttérzésem annak. Nagy nehezen végül 1 körül értünk haza.

Gulyáslevest akartam főzni ebédre, de ezt vacsorára kellett halasztani. De elkészült, és finom is lett. Babgulyás valójában.

Tegnap este aztán még egyeztettünk Tomi szüleivel is az esküvőről, úgyhogy most már elkezdődik a komoly esküvőszervezés. Természetesen tájékoztatlak majd Benneteket a részletekről időben. :)

Még egy hír, ma reggel kaptam az üzenetet, hogy megszületett Kocsis-Dongó Martin. Nagyon sok boldogságot és egészséget kívánunk ez úton is.

Most elmegyünk templomba, mert csütörtökön volt a Tomi mamájának a temetése, és Tomi szeretne elmenni egy misére. Reméljük most tényleg lesz mise is, nem úgy mint karácsonykor. Lassan indulunk is, úgyhogy befejezem.

:(

Arról akartam írni, hogy milyen jó kis hétvégénk volt, mennyi minden történt, aztán hétfőn este sajnos ismét rossz hírt kapott Tomi. Meghalt a Nagymamája, apukájának az anyukája. Ez úton is szeretném kifejezni őszinte részvétemet az egész családnak, a Kovács család nevében is. Csütörtökön lesz a temetése, sajnos nem tud Tomi hazamenni, de innen is megemlékezünk róla, nyugodjon békében.

Sajnos nem indul túl jól ez az év, mivel ez rövid időn belül már a második rossz hír, amit kaptunk, úgyhogy ennyi elég is volt erre az évre!! Innentől kezdve csak jó híreket szeretnénk hallani.

A hétvége egyébként mozgalmasan telt, szombaton itt volt a Rita meg a Kriszti, megnézték az újításokat a házban, meg koccintottunk az eljegyzésre is. Vasárnap meg a Dave-nél voltunk ebéden, megnézni az új dolgokat az ő házában is, meg főzött nekünk.

Ja, még előtte csütörtökön-pénteken volt a céges konferencia is. Nagy szavak voltak, de valahogy nem érzem, hogy tettek is követnék majd ezeket Mondanom sem kell, hogy azért este sikerült felönteni a garatra, főleg, hogy gyümölcsnapot tartottam, és egész nap semmit nem ettem, így 1 pohár bor is megártott már… De! Nem én voltam a legrészegebb, hanem a főnök. Úgy kellett bevinni a szobájába, igaz akkor én már nem voltam ott, de vannak barátaim. :)

Egyébként kaptunk 1%-os fizetésemelést is, hozzá teszem az infláció rekord magas, 4%, ÁFA emelés is most volt, 2,5%, és ezek kívül természetesen minden drágult. Csak érzékeltetés képen írtam le ezeket, nem panaszkodásból, csak hogy érezzétek mennyi is az az 1%.

A gyűrűm még mindig nincsen kész, de már nagyon felbosszantanak vele. Pénteken bemegyek érte és kiverem a hisztit ha még mindig nem lesz meg, az tuti.

Pénteken egyébként megyek egy konferenciára megint. Az egyik vevőnk tart valami konferenciát, hogy hogyan is szeretnék a jövőben a riportokat megkapni, és mivel én csinálom egy részüket, így én is megyek. Jön a főnök is, aki innen annyira nem messze lakik ugyan, de nem különösebben ajánlgatta, hogy elvisz. Inkább arra biztatott, hogy menjek vonattal. Ami nem is baj, azt leszámítva, hogy Manchester mellé kell mennem, ami innen kb. 3 óra vonattal… Azt ugye nem tudjuk, hogy meddig tart ez az egész, de remélem gyorsan vége lesz, és normális időben hazaérek, és a főnök nem fogja elvárni, hogy visszamenjek még az irodába. Így is 5-kor kell majd kelnem…

Na most meg nyerésre áll az Arsenal, úgyhogy megyek is nézni az utolsó pár percet.

Február 8.

Újabb jeles naphoz érkeztünk. :) Február 8. van ugyanis. Pontosan 3 évvel ezelőtt emigráltunk. Ha jól emlékszem ilyenkor már a csodás szobánkban voltunk, és látván a házat azon tanakodtunk, hogy biztosan jó ötlet volt-e… De látjátok, 3 évre rá, már van egy házunk, eljegyzésben élünk, vagy hogyan kell ezt mondani, szóval azt hiszem jól döntöttünk. Még mindig jól érezzük magunkat, úgyhogy sajnos nem valószínű, hogy a következő 5-10 éven belül haza fogunk költözni. Főleg, hogy tegnap megkaptuk a hitel összesítőt is, és december 31-ig annyit törlesztettünk a tőkéből, ami az egy havi részlet. Jó, mi? Na az a lényeg, hogy még így is nagyon sok van belőle, el leszünk vele jó pár évig.

Ez úton is szeretném megköszönni mindenkinek a gratulációkat, itt, facebook-on, a húgom facebook-ján, és minden formában, ahol írtatok. Örülünk mi is, és lassan majd el is kezdjük szervezni az esküvőt, de még egy kicsit szeretnénk kiélvezni az eljegyzés örömét. Bár anyukám már nagyon lelkes, amint megtudta, másnapra már előálltak apával együtt helyszín ötletekkel, a városházára is bement, kiderítette milyen papírok kellenek, a templomban is volt ez ügyben, szóval már mindent tudunk. :) Már csak a döntést kell meghozni, hogy mikor és hol legyen. Még a részletekbe annyira nem éltük bele magunkat, szóval majd szépen lassan meglesz minden, remélhetőleg. De el kell kezdenem esküvői oldalakat, újságokat, stb nézegetni hogy egyáltalán valami lila gőzöm legyen arról, hogy mégis mi szokás, mik a teendők, milyen költségek vannak, stb. Természetesen minden ötletet és segítséget örömmel veszünk, azt hiszem nagy szükség is lesz rájuk…

A gyűrűm még mindig nem készült el, pedig már szombaton leadtuk. Igaz azt mondták, hogy majd 19-re biztosan elkészül, de azért én majd holnap felhívom őket és megkérdezem mi a pálya. :)

Egyébként mozgalmas hétnek nézünk elébe, mert ugyan a holnapi vacsorát lemondta az Andi volt kolléganője, így nem megyünk, de csütörtökön délután és pénteken délelőtt nekem ottalvós céges konferenciám lesz, amit már alig várok… Semmi kedvem a kollégáimmal bájologni… Szombaton aztán jön a fürdőszobás 10-re ajánlatot adni, utána meg 1 körül jön majd Rita és Kriszti megnézni a házat, újdonságokat. Vasárnap ebédre meg Dave kollégámhoz megyünk, szóval ez a hétvége is gyorsan el fog menni. Csak lenne már meg a gyűrűm…

Andival elkezdtünk spanyolozni vasárnap reggel, úgyhogy már nagyon halad, a számokat is tudja 100-ig. :)

Na most megyek, köszi még egyszer a jókívánságokat.

puszi

Pihenés

Az építkezés után jöhetett a jól megérdemelt pihenés. Illetve ez ilyen formában nem teljesen igaz, mert ezt az utazást már január 14-re, a 4. évfordulónk alkalmára terveztük, csak akkor sajnos el kellett halasztanunk.

Pénteken csak fél napot dolgoztunk mindketten és Croydon-ban találkoztunk az állomáson. Fél óra volt az út Lingfield-be, de az már teljesen vidékies. A vasútról még kb 15 perc volt a hotelig gyalog, nem is mindenhol volt gyalogút, de odaértünk. 3-tól lehetett bejelentkezni, de mi már 2 körül ott voltunk. Szerencsénk volt, mert nem volt belőle gond, egyből el is foglalhattuk a szobánkat.

Gyorsan felmentünk, átöltöztünk és mentünk is a konditerembe. Futottunk, bicikliztünk, Tomi súlyzózott is egy kicsit. Több, mint egy órát voltunk ott. Utána felmentünk a szobába, átöltöztünk a fürdő felszerelésünkbe és mentünk a medencéhez. Volt egy egész nagy medence – jó meleg volt a vize, volt egy kis pezsgőfürdő – annak meg jó hideg volt a vize. Egész délután ott voltunk a medence partjánál, olvastunk, pihentünk, fürödtünk és közben még szaunáztunk is. Volt egy aromás gőz szauna meg egy rendes finn szauna. A gőzkabin nekem túl meleg volt, meg túl erősek voltak az aromák, de Tominak meg az tetszett jobban.

Este 8-ra kértük az asztalt a vacsorához, úgyhogy 7 körül mentünk fel a szobába elkészülni. Mondanom sem kell, hogy természetesen nem sikerült időben elkészülni, kb negyed órát késtünk. De rajtunk kívül nem sokan voltak az étteremben, úgyhogy nem volt gond belőle. Mivel a vacsora benne volt az árban, kicsit szűkebb étlapról választottunk, de ez nem volt gond, mert ami kimaradt róla az úgysem érdekelt volna bennünket.

Előételnek én valami disznóhúsos krokettet ettem tormával és céklával, finom volt. Tomi a pincér ajánlatára valami nyulat evett, na neki már nem volt olyan jó. Mindig beválaszt! :) A nyúl azt mondja nem is volt rossz, de volt ott valami máj is, ami konkrétan nyers volt, és még folyt belőle a vér, szóval nem volt túl guszta. Főételnek aztán Tomi sült lazacot evett zöldségekkel, én meg spenótos, paradicsomos, kecskesajtot tésztát. Hát a kecskesajt miatt az annyira nem volt jó… Ez után jöhetett a desszert. Én valami csokis dolgot ettem egy gombóc fagyival, Tomi meg málnás Creme Brulee-t, az finom volt nagyon. Már nagyon fáradtak voltunk mindketten vacsora közben is, úgyhogy nem is maradtunk sokáig, mentünk fel a szobába.

Én egyből át is öltöztem a pizsamámba és bebújtam az ágyba, úgy koccintottunk, mert azért vittünk magunkkal egy üveg pezsgőt! Tomi még mászkált a szobában, én valami vetélkedőt néztem a tv-ben. Az volt éppen a kérdés, hogy Angliában melyik hónapban van a legtöbb esküvő. Tomi erre kérdezte, hogy és a mienk mikor lesz? Mondom, ez csakisrajta múlik. :) Erre térdre vetette magát, előrántotta a gyűrűt és minden felvezetés nélkül megkérdezte, hogy „Hozzám jössz feleségül?”! Na, mondanom sem kell, hogy kb 5 percig tátott szájjal csak bámultam rá, hogy ez most komoly? Mondta, hogy igen, és hogy akkor mit válaszolok? Kitaláljátok? IGEN-t! :) Rég óta vágytam már erre, de most, hogy bekövetkezett, annyira meglepődtem mégis! A gyűrű nagyon szép, íme egy kép róla és a kezemről. :)

Élőben most nem tudom megmutatni senkinek, mert kicsit nagy volt, és tegnap hazafele vissza is vittük megcsináltatni. Azt mondták kb 2 hét mire visszakapom, remélem azért gyorsabban meglesz. Eddig nem hordtam gyűrűt, de most már hiányzik. Egész éjjel nem aludtam, párszor le is ellenőriztem, hogy megvan-e még a gyűrű, vagy csak álmodtam az egészet, de ott volt reggel is! :)

Ezek után érdekel még benneteket a második nap? Nem, mi, engem sem nagyon érdekelt… :) Este nem mondhattam el még senkinek, nem hívhattam fel senkit, úgy terveztem Andinak is csak akkor mondom el mikor hazaértünk, megmutatom neki a kezem.

Azért jól telt a második nap is, reggel egyből gyúrással kezdtünk, bicikliztem egy kicsit, még most is fáj tőle a hátsó felem. Utána reggeliztünk, jól bekajáltunk. Utána pedig következhetett a spa. Fürdés, szaunázás, pihenés és természetesen a tervezgetés. Délután végül beszéltem az Andival, és mivel épp találkozóra indult, úgy volt nem tudom megmutatni neki a gyűrűt, el kellett mondanom neki. :) Bár a végén mégis elindultunk 4 körül, így még az állomáson találkoztunk vele is, és látta a gyűrűt. Utána egyből be is vittük az ékszerészhez, úgyhogy most nincsen rajtam…

Miután hazaértünk, beszéltem a családdal is, ők is megtudták a nagy hírt és természetesen már bele is kezdtek a nagy szervezésbe. :) Most délben Tomi elmondta az ő családjának is, úgyhogy most rajtatok a sor, hogy értesüljetek róla. :) Esküvő időpontja még nincsen kitűzve, de mindenről értesíteni foglak benneteket is időben.

Most megyek is, segíteni a VŐLEGÉNYEMNEK! :)

Építkezés

Nem fogjátok elhinni, de már napok óta szeretnék írni. Tényleg. De úgy elrepülnek az esték, hogy hihetetlen… Na de az a lényeg, hogy most itt vagyok, és beszámolok a múlt hétről.

Vasárnap estefelé érkezett meg a család, kicsit késve, mivel Andi nem tudta hol is van valójában a Victoria Buszpályaudvar. Na de meg lettek, ide is értek. A rövid ház bemutatás után, volt akinek ugye már másodjára, egyből vacsoráztunk, aztán le is feküdtünk, mivel másnaptól már kemény munka volt.

Először is reggel elmentünk apával élfóliát venni. Kb 30 perc volt gyalog az út egy irányba, de elintéztük azt is. Visszafele aztán még bementünk pár boltba, hazajöttünk, majd a családdal kiegészülve tovább folytattuk délelőtti sétánkat. Kimentünk a B&Q-ba, ami a Praktikerhez hasonló mindenes barkácsbolt. Az sincs messze, kb 20 perc gyalog. Megvettük a fűrészt, pár szerszámot, csavarokat, stb. Miután hazaértünk főztem, ettünk, majd a fiúk neki is veselkedtek az első számú szekrénynek.

A villanyórát eltakaró szekrény volt az első feladat. Egy délután alatt össze is rakták szépen, mire Tomi megjött a munkából már készen is volt. Aznapra mást már nem is terveztünk, így jött a vacsora, pihenés.

Kedden már nagyobb volt a feladat, a cipős szekrény a lépcső alá. Új ajtó került rá, rendes polcok is lettek, sőt! Nagyon ergonomikus polcok lettek. :) 1 nap alatt ez a szekrény is elkészült, Tomi hazafele bement lakkért, meg ecsetekért, és anya másnap le is festette meg lakkozta az egészet. Még aznap a polc is felkerült a nappaliba.

Szerdán aztán jöhetett a fenti kis rész parkettázása, majd a hálószobába a polcok beszerelése. Az első polc után azonban megálltunk mert megvártuk amíg Tomi megjött a vízmértékkel. Aztán felkerültek az ő polcai is, apróbb javításokat csinált még apa. Megszerelte a postaládánkat, az ajtók kilincseit, a konyhaajtóból vágott egy kicsit, hogy be lehessen csukni, az étkező ajtajából is faragott, hogy az se szedje fel a küszöböt, szóval mindenféle apróság meglett.

Mi Lacival majdnem minden nap mentünk azért újabb csavarokért, szerszámért, anyagért, élelmiszerért, szóval nekünk is megvolt a kellő kilométer.

Csütörtökön és pénteken aztán Tomi is itthon volt, akkor jöhettek a nagyobb falat bútorok. A TV-állvánnyal kezdték, egész gyorsan meg is lettek vele, bár aztán kiderült, hogy 10 centivel nagyobbra hagyták a fedőlapját, így még volt mit javítgatni rajta. De mit sem számított, hogy meglett gyorsan, mert legalább még egyszer annyi idő volt átpakolni a cuccokat rá, mire Tomi mindent átdugott, átszerelt már megint este lett.

Pénteken aztán jöhetett a legnagyobb munka, az ablaköbölbe kellett beépíteni a beülős részt. Először is ki kellett találni, hogy akkor hogyan is legyen, mivel kezdjük, stb. Nem volt könnyű, rá is ment 2 nap mire teljesen készen voltunk vele. Na jó, szombaton délelőtt már meglett, de azért ott sem jött össze minden elsőre. A legnagyobb ülőrész egyes részeit háromszor is újrahúztuk. De meglett.

Aztán mivel még volt idő, anyag, és a szülőket sem lehetett pihenésre bírni, még a kamrába is készült egy polcszerkezet. Aztán szombaton este 5 körül már végre tényleg befejeztük a munkát.

Közben megünnepeltük apa szülinapját 26-án és 27-én is, csináltam arany galuskát a családnak, amit még nem ettek, de ezen kívül volt kocsonya, marhapörkölt, kínai tészta, répatorta, humusz és még sok minden más, úgysem tudom felsorolni mindet.

Összességében meg vagyunk elégedve, minden elkészült, még több is mint amennyit mi terveztünk. Az én egyik polcomat leszámítva tökéletesek is lettek a bútorok, meg minden. Szóval köszönjük szépen a családnak még egyszer a segítséget. Most már tényleg nem tervezünk semmi mást, csak nagy dolgokat! :)

A fürdőszoba lesz a következő, de ne aggódjatok, az még nem most lesz. Kicsit rápihenünk erre a sok munkára, ami igazából már július 23. óta tart. Holnap megyünk ugyanis megünnepelni a 4. évfordulónkat. Fél napot dolgozunk csak, majd a Lingfield Marriott hotelben fogjuk tölteni a péntek délutánt / estét és remélhetőleg a szombati nap nagy részét is. Tomi már be is pakolt mindent, én még semmit, de azt hiszem azt már lehet reggelre fogom hagyni.

Képeket nem tudok most feltölteni, de egyébként sem olyanok mint élőben, szóval el kell jönnötök megnézni. :) Tomi családjának már nem is kell olyan sokat várni erre, már csak másfél hónap! Most megyek is aludni, mert reggel ha még pakolnom is kell, akkor korán kell kelnem majd nagyon.

Jó pihenést Nektek is a hétvégére, Laci meg gyógyuljon meg mielőbb!!!