Visszatértünk! Na jó, már kedden megérkeztünk, de még itt volt a család, tegnap mentek el. Na de csak szép sorjában az eseményekkel.
17-én érkeztünk Bostonba, Andi és Nate várt minket. Nem volt gond a belépéssel, én több macerára számítottam, de csak pár kérdést tettek fel az útlevél ellenőrzésnél. Például olyat, hogy mennyi pénz van nálunk, mennyi ideig maradunk, stb, de semmi papírra nem volt szükség, még apát is gond nélkül beengedték a szakállával. :)
Első utunk az autókölcsönzőbe vezetett, felvettük a Dodge Caravanunkat, és indultunk a szállásra először. Tomi letöltött egy GPS programot a telefonjára, de sajnos lemerült és az autós töltő amit eltte vettünk is bedobta a törölközőt. Így kisebb keveredés után találtuk meg a szállodát, de végül megvolt. Aznap már nem is csináltunk semmit, mert az időeltolódás miatt már ki voltunk purcanva.
Másnap délelőtt városnézés volt Bostonban, egy darabon a piros vonal mentén mentünk, megnézük a fontosabb látványosságokat. Medúzákat is láttunk a hídról, nagyon sok volt a folyóban / öbölben. Ebéd idő környékén indultunk tovább, Spirngfieldben megálltunk még a Basketball Hall of Fame előtt. Apa és Tomi nem jöttek be, meccset néztek, de mi a többiekkel bementünk, én már másodszorra... Jó volt nagyon, párat dobáltunk is a végén.
Délután indultunk aztán tovább, mert Syracrus-ban volt a szállásunk, félúton a Niagara felé. Amikor megérkeztünk mindenki a fitnesz termet és a medencét támadta meg először. Laci, Tomi és én úsztunk, a többiek meg futottak.
Másnap reggel korán indultunk, mentünk egyből a Niagarához. Ott befizettünk egy buszos útra, így mindent megmutattak nekünk, és azért mindenhol volt egy pár perc szabad időnk is a fényképezkedésre. Nekem másodszorra is nagyszerű volt, de a többiek is élvezték. Bementünk egészen a patkó alakú vízesés közepéhez, meg a vízesés alá is beálltunk, illetve kicsit mellé, de így is hatalmas ereje volt.
Egész délután ott voltunk, estefelé mentünk Buffaloba a szállásra. Természetesen az edzőterem volt ott is az első amit felkerestünk. Másnap délelőtt Buffaloban néztünk körül, teljesen üres volt az egész, alig voltak emberek az utcákon rajtunk kívül. Sétálgattunk egy kicsit, majd elmentünk az Erie tó partjára. Hosszas keresgélés után találtunk végül egy helyet, ahol meg lehetett állni, mert végig magán házak voltak. Nem sokat sétálgattunk ott, mert elég erős szél volt, így tovább indultunk a következő szálláshoz, ami Bentleyville-ben volt, Pittsburg-től nem messze.
Estére értünk csak Pittsburg-be, de sétáltunk pár percet, csináltunk pár képet, aztán mentünk a szállásra. Gyorsan egy úszás, futás, és alvás. Minden reggel 7 körül keltünk, mert fél 8-ra mentünk reggelizni, így reggeli közben láthattuk a meccseket, majd utána egyből indulás.
Délelőtt értünk Washingtonba, az volt a kövezkező megálló. Elmentünk a Washington emlékműhöz, majd a a család egy része az Air and Space múzeumba ment, mi pedig Tomival elmentünk a Capitolhoz. Utána még megnéztük a világháborús emlékművet, majd a fehér házat. Sajnos csak egy fél napunk volt Washingtonra, pedig nekem ez a kedvenc városom. Az idő egyébként végig gyönyörű volt, Washingtonban már le is égtünk egy kicsit. Washingtonban aztán nem messze a belvárostól volt a szállásunk, és természetesen itt is a fitnessz részleget vettük először célba. Én úszni akartam volna, de tele volt a medence, ugráltak a fiatalok meg sokan is voltak, nem lehetett úszni, úgyhogy nem maradtam sokáig.
Másnap reggel korán kellett megint indulnunk, mert az autót 3-ig le kellett adni New Yorkban, és azért a forgalomban rá kellett számítani az időt. Nem is sokkal 3 előtt értünk oda a helyre, ahol le kellett adni az autót, éppen időben. Előtte még lepakoltuk a csomagokat meg a családot Jecánál. Szép kis lakásuk van, de azért 8-9 embernek elég kicsi. Még aznap bementünk a Times Square-re, meg felmentünk az Empire State Buildingre. Épp mire felértünk beborult és elkezdett esni az eső sajnos, úgyhogy nem maradtunk fent sokáig. De persze mire leértünk már elállt az eső... Aztán haza sétáltunk, vagyis inkább csak vonszoltuk magunkat, mert már menni alig bírtunk. Aludni sem bírtunk nagyon ráadásul, mert nagyon meleg volt és minden zaj behallattszott az utcáról.
Másnap aztán Central Park volt a célpont, kivetítőt kerestünk, de nem találtunk. Így Andi meg Anya bementek a Natural History Museumba dínókat nézni, mi mega fiúkkal kerestünk egy kocsmát, hogy megnézhessük a meccset. Az utolsó pár percet láttuk, aztán visszamentünk a múzeumhoz, de nem mentünk be. Átsétáltunk a Central Parkon a Metropolitan Múzeumhoz, de oda sem mentünk be, vagyis csak az előtérbe. Utána találkoztunk a többiekkel, és ebédelni indultunk. Andi egy mexikói helyre vitt minket, finom volt a kaja, bár nekem egy picit csípős volt. Délután elmentünk a Szabadság Szoborhoz, de sajnos nem tudtuk, hogy fél 4-kor megy az utolsó hajó a szigetre, így lemaradtunk róla. Csak a partról láthattuk. Mivel maradt időnk, a másnapra tervezett program egy részét is megnéztük. Sétáltunk a pénzügyi negyedben, megnéztük a World Trade Center helyét, majd elmentünk a Brooklyn Bridg-hez. A család félig jött el, mi Tomival pedig átmentünk Brooklyn-ba is. Ott vártuk meg amíg besötétedik, Tomi fényképezett, majd visszasétáltunk a hídon és hazataxiztunk. Andi főzött vegán vacsorát.
Másnap aztán szabad program volt, meccset néztünk, szuvenírt vásárolgattunk, sétálgattunk még egy kicsit, és elhatároztuk, hoyg elmegyünk Main-be, megnézni hol élt és dolgozott az Andi 1 évig. 7 személyes autót sajnos nem lehetett úgy bérelni, hogy New Yorkban vesszük fel és Bostonban adjuk le, ezért úgy döntöttünk busszal megyünk Bostonba és majd onnan bérlünk autót. Le is zsíroztunk mindent, másnap hajnalban indultunk a buszpályaudvarra. A taxis először nem jó helyre vitt minket, de aztán végül időben érkeztünk, és még egyel korábbi busszal el is tudtunk menni.
Dél körül érkeztünk Bostonba, kimentünk a reptérre majd felvettük a már szokott autót, csak ezúttal szürkét, aztán irány Maine állam. Portlandban álltunk meg vásárlásra, meccs nézésre és ebédelésre. Camdenben aztán lepakoltunk, óceánra néző szobánk volt, majd bementünk a városba. Először a kikötőbe mentünk, ott ismét találkoztunk Nate-tel, ettünk egy pitét, sajttortát, gyümölcs tálat, stb. Andi megmutatta a szálloda egyik épületét amiben dolgozott, meg a városkát.
Másnap aztán elmentünk az óceánhoz fürdeni, de én kb bokáig mentem bele, Tomi térdig, Apa comb középig és Lacci volt a legbátrabb, ő megmártózott benne. De azért ő sem volt sokáig bent, nagyon fagyos volt a víz. Előtte még felmentünk a hegyre, ahonnan az egész városkára, öbölre rá lehet látni, majd a fürdés után elmentünk egy világító toronyhoz. Pont ahhoz, ahol a Forrest Gump-ot is forgatták.
Következő nap a medencénél napoztunk, fürödtünk, majd miután Andi és Nate elmentek vacsorázni Nate szüleihez, mi is elindultunk még egy kicsit sétálni. Elmentünk egy hullámtörőhöt, kisétáltunk a világító toronyhoz, nagyon félelmetes volt. Az egész út nagy sziklákból volt összerakva, de elég széles rések voltak a sziklák közt, vigyázni kellett hova lépünk. Már sötétedett mikor vissza indultunk, de még visszaértünk időben.
Előző este voltunk még vacsorázni, Tomi bevállalta a homárt, ami Maine nevezetessége. Hát nem volt túl bíztató a kinézete, de Tominak ízlett. Azért kellett küzdeni, hogy a húshoz jusson az ember.
Utolsó nap délelőtt aztán bementünk még szuveníreket venni meg megnéztük még a szállodát, majd indultunk vissza Bostonba, mert esett az eső, így sétálgatni nem nagyon tudtunk. Bostonba érve aztán Andi felajánlotta, hogy meghív mindenkit ebédelni, ha ő választhat éttermet. Igen, egy vegán étterembe mentünk. Andin és anyán kívül a többieknek nem nagyon ízlett a kaja, úgyhogy azt hiszem eldöntöttük, hogy megmaradunk húsevőknek.
Bostonban aztán pihentünk, kártyáztunk, és feküdtünk, mert másnap hajnalban kellett kelni. Először elvittük az autót leadni a reptéren, majd busz vitt minket a termnálunkhoz. Időben érkeztünk, minden rendben volt, bár a British Airways-el nem voltunk túlságosan megelégedve. Legközelebb biztosan nem velük megyünk, kinek kell az izgalom, hogy vajon épp sztrájkolnak-e majd vagy sem...
Londonba már este érkeztünk, még pont elcsíptük a meccs utolsó pár percét. Tomi másnap már ment is dolgozni, mi meg vásárolni. Jó sok pénzt el is költöttünk, ettünk, aztán délután elmentünk Croydonba, megmutattam a családnak a házat, igaz csak kívülről. Tomival aztán találkoztunk a hitelügyintézővel, és együtt jöttünk haza utána. Másnap Tomival ebédeltünk, elmentünk a munkahelyére, vagyis csak a környékére. Leültünk a fűbe és ott ettünk, néztük közben kivetítőm Wimbledont. Utána bementünk a városba, és hajóval jöttünk majdnem hazáig. Átjöttünk a Tower Bridge alatt is, érdekes volt, és elég gyorsan száguldott a hajó, kb. 40 mérföld/órával. Utolsó reggel aztán reggel anyával bementünk vásárolni, délután pedig találkoztunk Jurca Tomival, aki úgyszintén Londonban él pár hónapja. 3-ra kellett dolgoznia mennie, mi is jöttünk haza nézni a meccseket.
Szombaton reggel aztán jött Laci, ő vitte ki a családot a reptérre, mi pedig elmentünk megnézni a házat újból. Alaposan végig jártunk mindent, megnéztük a hibákat amiket a felmérésben leírtak, hogy meg kéne javítani. Aztért úgy gondolom most, hogy lesz elég sok munka a házzal, sok apróság, sok repedés a falon, apró dolgok, amiket ki kell cserélni, stb... Szóval nem fogunk unatkozni augusztusban azt hiszem.
Egyébként aláírtuk a papírokat, holnap postázom majd az ügyvédnek, utaljuk a pénzt, úgyhogy remélhetőleg most már hamarosan meglesz az exchange, és onnantól kezdve már biztos lesz, hogy mienk a ház.
Ma kitakarítottunk, vasaltam pár órán keresztül, most pedig írtam. A képeket is hamarosan feltöltöm majd, de azt hiszem arra a jövő hét végéig várnotok kell majd, de azért igyekszem, azok majd úgyis jobban elmesélik az amerikai túrát mint a beszámolóm. :)
Most megyek, ennyi azt hiszem elég lesz olvasnivaló gyanánt. :)
17-én érkeztünk Bostonba, Andi és Nate várt minket. Nem volt gond a belépéssel, én több macerára számítottam, de csak pár kérdést tettek fel az útlevél ellenőrzésnél. Például olyat, hogy mennyi pénz van nálunk, mennyi ideig maradunk, stb, de semmi papírra nem volt szükség, még apát is gond nélkül beengedték a szakállával. :)
Első utunk az autókölcsönzőbe vezetett, felvettük a Dodge Caravanunkat, és indultunk a szállásra először. Tomi letöltött egy GPS programot a telefonjára, de sajnos lemerült és az autós töltő amit eltte vettünk is bedobta a törölközőt. Így kisebb keveredés után találtuk meg a szállodát, de végül megvolt. Aznap már nem is csináltunk semmit, mert az időeltolódás miatt már ki voltunk purcanva.
Másnap délelőtt városnézés volt Bostonban, egy darabon a piros vonal mentén mentünk, megnézük a fontosabb látványosságokat. Medúzákat is láttunk a hídról, nagyon sok volt a folyóban / öbölben. Ebéd idő környékén indultunk tovább, Spirngfieldben megálltunk még a Basketball Hall of Fame előtt. Apa és Tomi nem jöttek be, meccset néztek, de mi a többiekkel bementünk, én már másodszorra... Jó volt nagyon, párat dobáltunk is a végén.
Délután indultunk aztán tovább, mert Syracrus-ban volt a szállásunk, félúton a Niagara felé. Amikor megérkeztünk mindenki a fitnesz termet és a medencét támadta meg először. Laci, Tomi és én úsztunk, a többiek meg futottak.
Másnap reggel korán indultunk, mentünk egyből a Niagarához. Ott befizettünk egy buszos útra, így mindent megmutattak nekünk, és azért mindenhol volt egy pár perc szabad időnk is a fényképezkedésre. Nekem másodszorra is nagyszerű volt, de a többiek is élvezték. Bementünk egészen a patkó alakú vízesés közepéhez, meg a vízesés alá is beálltunk, illetve kicsit mellé, de így is hatalmas ereje volt.
Egész délután ott voltunk, estefelé mentünk Buffaloba a szállásra. Természetesen az edzőterem volt ott is az első amit felkerestünk. Másnap délelőtt Buffaloban néztünk körül, teljesen üres volt az egész, alig voltak emberek az utcákon rajtunk kívül. Sétálgattunk egy kicsit, majd elmentünk az Erie tó partjára. Hosszas keresgélés után találtunk végül egy helyet, ahol meg lehetett állni, mert végig magán házak voltak. Nem sokat sétálgattunk ott, mert elég erős szél volt, így tovább indultunk a következő szálláshoz, ami Bentleyville-ben volt, Pittsburg-től nem messze.
Estére értünk csak Pittsburg-be, de sétáltunk pár percet, csináltunk pár képet, aztán mentünk a szállásra. Gyorsan egy úszás, futás, és alvás. Minden reggel 7 körül keltünk, mert fél 8-ra mentünk reggelizni, így reggeli közben láthattuk a meccseket, majd utána egyből indulás.
Délelőtt értünk Washingtonba, az volt a kövezkező megálló. Elmentünk a Washington emlékműhöz, majd a a család egy része az Air and Space múzeumba ment, mi pedig Tomival elmentünk a Capitolhoz. Utána még megnéztük a világháborús emlékművet, majd a fehér házat. Sajnos csak egy fél napunk volt Washingtonra, pedig nekem ez a kedvenc városom. Az idő egyébként végig gyönyörű volt, Washingtonban már le is égtünk egy kicsit. Washingtonban aztán nem messze a belvárostól volt a szállásunk, és természetesen itt is a fitnessz részleget vettük először célba. Én úszni akartam volna, de tele volt a medence, ugráltak a fiatalok meg sokan is voltak, nem lehetett úszni, úgyhogy nem maradtam sokáig.
Másnap reggel korán kellett megint indulnunk, mert az autót 3-ig le kellett adni New Yorkban, és azért a forgalomban rá kellett számítani az időt. Nem is sokkal 3 előtt értünk oda a helyre, ahol le kellett adni az autót, éppen időben. Előtte még lepakoltuk a csomagokat meg a családot Jecánál. Szép kis lakásuk van, de azért 8-9 embernek elég kicsi. Még aznap bementünk a Times Square-re, meg felmentünk az Empire State Buildingre. Épp mire felértünk beborult és elkezdett esni az eső sajnos, úgyhogy nem maradtunk fent sokáig. De persze mire leértünk már elállt az eső... Aztán haza sétáltunk, vagyis inkább csak vonszoltuk magunkat, mert már menni alig bírtunk. Aludni sem bírtunk nagyon ráadásul, mert nagyon meleg volt és minden zaj behallattszott az utcáról.
Másnap aztán Central Park volt a célpont, kivetítőt kerestünk, de nem találtunk. Így Andi meg Anya bementek a Natural History Museumba dínókat nézni, mi mega fiúkkal kerestünk egy kocsmát, hogy megnézhessük a meccset. Az utolsó pár percet láttuk, aztán visszamentünk a múzeumhoz, de nem mentünk be. Átsétáltunk a Central Parkon a Metropolitan Múzeumhoz, de oda sem mentünk be, vagyis csak az előtérbe. Utána találkoztunk a többiekkel, és ebédelni indultunk. Andi egy mexikói helyre vitt minket, finom volt a kaja, bár nekem egy picit csípős volt. Délután elmentünk a Szabadság Szoborhoz, de sajnos nem tudtuk, hogy fél 4-kor megy az utolsó hajó a szigetre, így lemaradtunk róla. Csak a partról láthattuk. Mivel maradt időnk, a másnapra tervezett program egy részét is megnéztük. Sétáltunk a pénzügyi negyedben, megnéztük a World Trade Center helyét, majd elmentünk a Brooklyn Bridg-hez. A család félig jött el, mi Tomival pedig átmentünk Brooklyn-ba is. Ott vártuk meg amíg besötétedik, Tomi fényképezett, majd visszasétáltunk a hídon és hazataxiztunk. Andi főzött vegán vacsorát.
Másnap aztán szabad program volt, meccset néztünk, szuvenírt vásárolgattunk, sétálgattunk még egy kicsit, és elhatároztuk, hoyg elmegyünk Main-be, megnézni hol élt és dolgozott az Andi 1 évig. 7 személyes autót sajnos nem lehetett úgy bérelni, hogy New Yorkban vesszük fel és Bostonban adjuk le, ezért úgy döntöttünk busszal megyünk Bostonba és majd onnan bérlünk autót. Le is zsíroztunk mindent, másnap hajnalban indultunk a buszpályaudvarra. A taxis először nem jó helyre vitt minket, de aztán végül időben érkeztünk, és még egyel korábbi busszal el is tudtunk menni.
Dél körül érkeztünk Bostonba, kimentünk a reptérre majd felvettük a már szokott autót, csak ezúttal szürkét, aztán irány Maine állam. Portlandban álltunk meg vásárlásra, meccs nézésre és ebédelésre. Camdenben aztán lepakoltunk, óceánra néző szobánk volt, majd bementünk a városba. Először a kikötőbe mentünk, ott ismét találkoztunk Nate-tel, ettünk egy pitét, sajttortát, gyümölcs tálat, stb. Andi megmutatta a szálloda egyik épületét amiben dolgozott, meg a városkát.
Másnap aztán elmentünk az óceánhoz fürdeni, de én kb bokáig mentem bele, Tomi térdig, Apa comb középig és Lacci volt a legbátrabb, ő megmártózott benne. De azért ő sem volt sokáig bent, nagyon fagyos volt a víz. Előtte még felmentünk a hegyre, ahonnan az egész városkára, öbölre rá lehet látni, majd a fürdés után elmentünk egy világító toronyhoz. Pont ahhoz, ahol a Forrest Gump-ot is forgatták.
Következő nap a medencénél napoztunk, fürödtünk, majd miután Andi és Nate elmentek vacsorázni Nate szüleihez, mi is elindultunk még egy kicsit sétálni. Elmentünk egy hullámtörőhöt, kisétáltunk a világító toronyhoz, nagyon félelmetes volt. Az egész út nagy sziklákból volt összerakva, de elég széles rések voltak a sziklák közt, vigyázni kellett hova lépünk. Már sötétedett mikor vissza indultunk, de még visszaértünk időben.
Előző este voltunk még vacsorázni, Tomi bevállalta a homárt, ami Maine nevezetessége. Hát nem volt túl bíztató a kinézete, de Tominak ízlett. Azért kellett küzdeni, hogy a húshoz jusson az ember.
Utolsó nap délelőtt aztán bementünk még szuveníreket venni meg megnéztük még a szállodát, majd indultunk vissza Bostonba, mert esett az eső, így sétálgatni nem nagyon tudtunk. Bostonba érve aztán Andi felajánlotta, hogy meghív mindenkit ebédelni, ha ő választhat éttermet. Igen, egy vegán étterembe mentünk. Andin és anyán kívül a többieknek nem nagyon ízlett a kaja, úgyhogy azt hiszem eldöntöttük, hogy megmaradunk húsevőknek.
Bostonban aztán pihentünk, kártyáztunk, és feküdtünk, mert másnap hajnalban kellett kelni. Először elvittük az autót leadni a reptéren, majd busz vitt minket a termnálunkhoz. Időben érkeztünk, minden rendben volt, bár a British Airways-el nem voltunk túlságosan megelégedve. Legközelebb biztosan nem velük megyünk, kinek kell az izgalom, hogy vajon épp sztrájkolnak-e majd vagy sem...
Londonba már este érkeztünk, még pont elcsíptük a meccs utolsó pár percét. Tomi másnap már ment is dolgozni, mi meg vásárolni. Jó sok pénzt el is költöttünk, ettünk, aztán délután elmentünk Croydonba, megmutattam a családnak a házat, igaz csak kívülről. Tomival aztán találkoztunk a hitelügyintézővel, és együtt jöttünk haza utána. Másnap Tomival ebédeltünk, elmentünk a munkahelyére, vagyis csak a környékére. Leültünk a fűbe és ott ettünk, néztük közben kivetítőm Wimbledont. Utána bementünk a városba, és hajóval jöttünk majdnem hazáig. Átjöttünk a Tower Bridge alatt is, érdekes volt, és elég gyorsan száguldott a hajó, kb. 40 mérföld/órával. Utolsó reggel aztán reggel anyával bementünk vásárolni, délután pedig találkoztunk Jurca Tomival, aki úgyszintén Londonban él pár hónapja. 3-ra kellett dolgoznia mennie, mi is jöttünk haza nézni a meccseket.
Szombaton reggel aztán jött Laci, ő vitte ki a családot a reptérre, mi pedig elmentünk megnézni a házat újból. Alaposan végig jártunk mindent, megnéztük a hibákat amiket a felmérésben leírtak, hogy meg kéne javítani. Aztért úgy gondolom most, hogy lesz elég sok munka a házzal, sok apróság, sok repedés a falon, apró dolgok, amiket ki kell cserélni, stb... Szóval nem fogunk unatkozni augusztusban azt hiszem.
Egyébként aláírtuk a papírokat, holnap postázom majd az ügyvédnek, utaljuk a pénzt, úgyhogy remélhetőleg most már hamarosan meglesz az exchange, és onnantól kezdve már biztos lesz, hogy mienk a ház.
Ma kitakarítottunk, vasaltam pár órán keresztül, most pedig írtam. A képeket is hamarosan feltöltöm majd, de azt hiszem arra a jövő hét végéig várnotok kell majd, de azért igyekszem, azok majd úgyis jobban elmesélik az amerikai túrát mint a beszámolóm. :)
Most megyek, ennyi azt hiszem elég lesz olvasnivaló gyanánt. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése