Hozta a gyűrűket, felpróbáltuk, nekem jó is a méret, de Tominak sajnos nem ment fel az ujjára. Úgyhogy a Laci vissza is vitte őket, hogy megnagyobbítsák. Reméljük azért valahogy majd sikerült feltuszkolni a jobb ujjára. A balra egyébként felmegy, csak a jobbra nem, pedig vagy 1 órán keresztül próbálgatta a boltban, és ott felment… Na mindegy, majd megoldódik ez is.
Mi is volt még azóta, nem tudom, már régen volt, sok minden történt. Voltam Andiéknál egy kisebb bulin vasárnap este még, jó volt az is, csak azért mégsem laknak olyan közel…
Múlt héten aztán csütörtökön meg pénteken céges konferencián voltam, úgyhogy teljesen felborult tőle az életritmusom. Semmi kedvem nem volt menni, mert pont 14-én kellett ott aludni, pedig ez fontos nap nekünk. Akkor voltunk ugyanis pont 4 és fél éve együtt, és nem is tudtunk beszélni. Egy Manchester közelében lévő kastélyban voltunk, a semmi közepén. De szó szerint, mert se internet, se telefon térerő nem volt, úgyhogy teljesen el voltunk vágva a külvilágtól, na meg Tomitól. Szép volt a hely, meg minden, mondjuk aludni nem tudtam, mert a földszinti szobám felett húzódott valami folyosó, és reggel 5.20-tól már mászkálás volt. Az még csak hagyján, de eléggé nyikorgott a padló, úgyhogy esélyem sem volt aludni… Na de a lényeg igazából, hogy még csütörtökön délután volt egy csapatépítő program. 4 csapat volt, 4 állomással. Természetesen én a sárga csoportban voltam. Az első feladat az volt, hogy libákat kellett terelgetni egy akadálypályán egy kutyát irányítva… Hát igen, érdekes volt, nem igazán értette a kutya a magyar akcentusomat!
Na ez után volt íjászat, végül a legjobb lövésem a kék körben kötött ki, ami kb. a második a szélétől… Persze amikor sikerült eltalálnom a céltáblát egyáltalán… Aztán volt még lézeres agyaggalambra lövöldözés, na abban egyet sem találtam. Angi, úgy látszik nem örököltem a lövész vénát… De a délután csúcspontja a falról leereszkedés volt. Nem tudom milyen magas torony volt, de elég magas, és egy kötél segítségével azon kellett leereszkedni. Amint azt a videón is láthatjátok sikeresen teljesítettem a feladatot, a lelkes kollégáim biztatására. :) Volt aki nem vállalta be, vagy az utolsó pillanatban visszafordult, hát engem sem sok választott el tőle.
Azt hiszem a földet érésem most nem töltöm fel, mert nagyon lassan megy, de el tudjátok képzelni. :) Természetesen a sárga csapat nyerte meg az összesített versenyt. :) Este volt vacsora, másnap pedig sorra került az a meeting is, ami miatt mentem. Mondanom sem kell, hogy nagyon nem arról volt szó amire számítottam, így már kicsit bánom, hogy elmentem, de mindegy.
Pénteken este 6 körül értem haza, hulla voltam, úgyhogy le is feküdtem egyből. Szombaton aztán úgy volt, hogy a kollégáimmal megyünk piknikezni Leeds Castle-hez, de kiderült, hogy egész hétvégén le van zárva, mert koncertek voltak. Gondoltuk akkor jó, azért a piknik maradjon meg, csak máshol. Természetesen csak egy ebéd lett belőle egy pub-ban, mert esett az eső… Áprilisban, mikor a füvet raktuk, rekord meleg és szárazság volt, 30 fokok,na most visszaáll az átlag… Egész június-július esős, és talán még 20 fok fölé is alig szökött a hőmérő higanyszála… Szóval nem éppen nyári idő van itt, de sebaj, mert az irodában így is egész nap 16 fokon megy a légkondi… Legalább nem olyan nagy a különbség mikor kimegyek… Na de visszatérve a szombathoz, ebédeltünk egy hangulatos pub-ban, finom is volt a kaja. Utána kisütött a nap egy kicsit, így elmentünk egyet sétálni egy közeli parkba, jó volt az is.
Este fél 8 körül értünk haza, ami nem is lett volna baj, de másnap jött András és Mónika látogatóba. Úgyhogy még este kicsit összepakoltunk, szombaton még a piknik előtt mentünk el boltba. Vasárnap délelőtt aztán én főztem, Tomi takarított, mosogatott, készülődött. Itt voltak aztán egész délután, kiderült, hogy nekik szeptember 17-én lesz az esküvőjük, úgyhogy ők is nagy készülődésben vannak már. Megbeszéltük a tapasztalatokat, jó volt, mert már tényleg rég találkoztunk velük.
Szóval nagyon gyorsan elment a hétvége, máris eljött a hétfő, amikor is újra nekivágtam a 90 napos diétának. Illetve csak az esküvőig gondolom egyenlőre csinálni, de majd meglátjuk, lehet ráhúzok még egy hónapot. Már csak 2 hónap, hihetetlenül gyorsan megy az idő és még rengeteg intézni való van. Most hétvégénk szabad, úgyhogy nem is tervezünk semmit, muszáj egy kicsit az esküvőre fókuszálnunk és haladni a dolgokkal. Aztán jövő héten már jön Gábor, utána a Dave-nél lesz egy kertiparti, utána megyünk haza a Katiék esküvőjére, aztán meg már csak 3 hét!!!!! Szóval bele kell húzni a dolgokba.
Viszont úgy látszik ez az év is az esküvők éve, mert rajtunk és az említetteken kívül Tomi unokatesója, Rita is férjhez ment 1 hete. Ez úton is gratulálunk nekik, sok boldogságot kívánunk, és nagyon-nagyon sajnáljuk, hogy nem tudtunk hazamenni rá. :( Jó lett volna pedig, de nagyon drágák voltak a jegyek… Továbbá Tomi másik unokatesójának, Józsinak és Ritának is gratulálunk a babához, jó egészséget és sok –sok örömöt hozzá.
Most más nem is jut eszembe, remélem elég részletes volt a beszámolóm! :) Jó olvasgatást, és kezdjetek el most már Ti is izgulni!
U.i.: Andornak egy kalappal a felvételihez, csütörtökön derül ki, hogy hova vették fel! Szurkolunk!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése