Nagyon mozgalmas hétvégénk volt, de most csak egy gyors összefoglalót tudok írni amíg Tomi fürdik.
Szombaton délelőtt takarítás, pihenés, aztán délután mentünk a Dave bulijára. 5-re voltunk hivatalosak,a Mónikáékkal találkztunk előtte és együtt mentünk oda. Könnyen megtaláltuk a helyet, mert Tominak végre készen lett a telefonja, és így tudtuk használni a térképet rajta. Hát ez sem volt egyszerű, több mint egy hónap után végre elkészült. Nemsoká írunk nekik, hogy reméljük nem gondolják a havidíjat kifizettetni velünk. Na de vissza Dave bulijára. Nagyon jó kis lakása van, a nappali, a konyha a fedett terasz, a kis kert, minden gyönyörű, tényleg. Készült is a bulira, vett új barbeque-t, hatalmasat, meg ilyen melegítőt is a kertbe, az is hatalmas volt. Az egész este folyamán különböző Gin koktélokat ittunk, bár én nem szeretem a Gint, ezek nagyon jók voltak. Először Pims-et ittunk, nagyon finom volt, dehát vegyész a Dave, szóval nem is várhattunk rosszabbat. :) Aztán Singapore Slim volt talán a következő koktél neve, ez Sherry likőrrel és szódával volt, végül valami narancsos cucc, Triple Sec-el. Na az elég erős volt, a végén már nem is nagyon ittunk... Egyébként a kaja nagyon finom volt, az egyik indiai kolleganőm, akinek a szülinapját is ünnepeltük csinált bárány nyársat, nagyon finom volt. Ezen kívül volt csirke, hamburger, meg sausage. Mi a lengyel fajtát kóstoltuk meg, az egész ehető volt, annak ellenére, hogy az is elég fehér volt. Sütit én vittem, most túrótortát csináltam, de megdicsértek, hogy jól sikerült. Jót beszélgettünk, jó hangulatban telt az este. Ott voltak a kollegamőn gyerekei is, egy indiai kislány és egy kisfiú. A kislány nagyon nagyon szép volt, tényleg. A végén meg megtetszett neki Tomi. Meg akarta kérdezni a nevét tőle, de nem mert odamenni hozzá. :) Tomi persze élvezte a helyzetet, reméljük szereztek nála egy jó pontot a gyerekek. Ja, 5 éves volt a kislány. Jó hangulatban telt az este, éjfélkor jöttünk el a busszal, nem tudom mikor értünk haza, de másnap mindketten nehezen voltunk.
De Vikiék főztek ebédet, húslevest – jobbat nem is találhattak volna ki, meg grillcsirke volt salátával, rizzsel, és a Viki híres nevezetes tiramisuja. Borral is készültek mi meg nem is tudtuk mire ez a nagy felhajtás, mikor is emlékeztettek minket, hogy tegnap volt pont egy éve, hogy ide költöztünk, és hogy belevágtak az angliai kalandba. Hát ez nagy évforduló, mi meg teljesen meg is feledkeztünk róla.
Tegnap félután még megírtam az önéletrajzom nagy vonalakban a mai interjúra. Hát elég érdekes volt. Kérdezték, hogy dolgoztam-e már teamben, mert a mostanit azért nem lehet annak nevezni, és ahova menni fogok az egy nagyon jó team. Kérdezték azt is, hogy hogy tűröm a stresszt? Hát erre felemlegettem egy-két példát a tervezői pályafutásomból mind a Philipsből mind innen... Aztán azt is kérdezték, hogy mit fogok tenni, ha a kollégáim még a mostani munkámmal kapcsolatosan kérnek majd tőlem segítséget. Hát majd megmondom nekik, hogy ez már nem az én feladatom, kérdezzék azt aki lesz helyettem... Ilyen és hasonló mélyen szántó és komoly kérdések voltak. Végül megkaptam az állást, bár azzal kezdték az egészet, hogy mégsem csoportvezetői pozíció lesz, mert rájöttek, hogy arra nincs szükség, de azért közvetlenül a főnök alatt leszek, a többi csoporttag fölött azért, én fogom helyettesíteni a főnököt, ha szabin lesz. Na mindegy, meglátjuk majd mi lesz belőle, mert persze semmi konkrétat nem tudnak még mondani, kialakulóban van, stb. De azért nem fogok hónapokig várni, hogy történjen valami, ne aggódjatok. Ha még 2-3 hónap múlva is csak megrendeléseket fogok bevinni a rendszerbe, akkor azt hiszem továbbállok, de azért adok nekik egy lehetőséget. Remélem, hogy azért tényleg több lesz ebből, látok benne fantáziát. Szóval majd meglátjuk.
Ebédelni a kollégáimmal voltam, mert az indiai kolleganőmnek ma volt a szülinapja, azt ünnepeltük egy közös ebéddel.
Tomival ma vagyunk 2 év és 8 hónaposak, ugye milyen hosszú idő? Mindjárt meg is ünnepeljük egy forró csokival, mert szegényem lebetegedett. Úgy látszik nem volt elég a melegítő a Dave kertjében, pedig nekem égette a nyakam... Megfázott szegény, egész nap teázik, negrózik... Lázast is mért, de 35,4... Kicsit keveslem ezt. Reméljük nem disznóinfluenza, de nem akar itthon maradni, mert a munkahelyen is sok minden van, kevesen vannak, egy másik srácnak valami izomszakadása van, szóval nem tud itthon maradni. De én mondtam neki, hogy az egészsége fontosabb, és egyébként is az ügynökségnek szóljon, hogy nem megy be, majd küldenek valakit helyette, de inkább bement ma. Hát remélem holnapra jobban lesz már, adok neki mindjárt homeopátiás cseppeket is. Megyek is gyógyítgatni szegénykémet.
Puszi
Szombaton délelőtt takarítás, pihenés, aztán délután mentünk a Dave bulijára. 5-re voltunk hivatalosak,a Mónikáékkal találkztunk előtte és együtt mentünk oda. Könnyen megtaláltuk a helyet, mert Tominak végre készen lett a telefonja, és így tudtuk használni a térképet rajta. Hát ez sem volt egyszerű, több mint egy hónap után végre elkészült. Nemsoká írunk nekik, hogy reméljük nem gondolják a havidíjat kifizettetni velünk. Na de vissza Dave bulijára. Nagyon jó kis lakása van, a nappali, a konyha a fedett terasz, a kis kert, minden gyönyörű, tényleg. Készült is a bulira, vett új barbeque-t, hatalmasat, meg ilyen melegítőt is a kertbe, az is hatalmas volt. Az egész este folyamán különböző Gin koktélokat ittunk, bár én nem szeretem a Gint, ezek nagyon jók voltak. Először Pims-et ittunk, nagyon finom volt, dehát vegyész a Dave, szóval nem is várhattunk rosszabbat. :) Aztán Singapore Slim volt talán a következő koktél neve, ez Sherry likőrrel és szódával volt, végül valami narancsos cucc, Triple Sec-el. Na az elég erős volt, a végén már nem is nagyon ittunk... Egyébként a kaja nagyon finom volt, az egyik indiai kolleganőm, akinek a szülinapját is ünnepeltük csinált bárány nyársat, nagyon finom volt. Ezen kívül volt csirke, hamburger, meg sausage. Mi a lengyel fajtát kóstoltuk meg, az egész ehető volt, annak ellenére, hogy az is elég fehér volt. Sütit én vittem, most túrótortát csináltam, de megdicsértek, hogy jól sikerült. Jót beszélgettünk, jó hangulatban telt az este. Ott voltak a kollegamőn gyerekei is, egy indiai kislány és egy kisfiú. A kislány nagyon nagyon szép volt, tényleg. A végén meg megtetszett neki Tomi. Meg akarta kérdezni a nevét tőle, de nem mert odamenni hozzá. :) Tomi persze élvezte a helyzetet, reméljük szereztek nála egy jó pontot a gyerekek. Ja, 5 éves volt a kislány. Jó hangulatban telt az este, éjfélkor jöttünk el a busszal, nem tudom mikor értünk haza, de másnap mindketten nehezen voltunk.
De Vikiék főztek ebédet, húslevest – jobbat nem is találhattak volna ki, meg grillcsirke volt salátával, rizzsel, és a Viki híres nevezetes tiramisuja. Borral is készültek mi meg nem is tudtuk mire ez a nagy felhajtás, mikor is emlékeztettek minket, hogy tegnap volt pont egy éve, hogy ide költöztünk, és hogy belevágtak az angliai kalandba. Hát ez nagy évforduló, mi meg teljesen meg is feledkeztünk róla.
Tegnap félután még megírtam az önéletrajzom nagy vonalakban a mai interjúra. Hát elég érdekes volt. Kérdezték, hogy dolgoztam-e már teamben, mert a mostanit azért nem lehet annak nevezni, és ahova menni fogok az egy nagyon jó team. Kérdezték azt is, hogy hogy tűröm a stresszt? Hát erre felemlegettem egy-két példát a tervezői pályafutásomból mind a Philipsből mind innen... Aztán azt is kérdezték, hogy mit fogok tenni, ha a kollégáim még a mostani munkámmal kapcsolatosan kérnek majd tőlem segítséget. Hát majd megmondom nekik, hogy ez már nem az én feladatom, kérdezzék azt aki lesz helyettem... Ilyen és hasonló mélyen szántó és komoly kérdések voltak. Végül megkaptam az állást, bár azzal kezdték az egészet, hogy mégsem csoportvezetői pozíció lesz, mert rájöttek, hogy arra nincs szükség, de azért közvetlenül a főnök alatt leszek, a többi csoporttag fölött azért, én fogom helyettesíteni a főnököt, ha szabin lesz. Na mindegy, meglátjuk majd mi lesz belőle, mert persze semmi konkrétat nem tudnak még mondani, kialakulóban van, stb. De azért nem fogok hónapokig várni, hogy történjen valami, ne aggódjatok. Ha még 2-3 hónap múlva is csak megrendeléseket fogok bevinni a rendszerbe, akkor azt hiszem továbbállok, de azért adok nekik egy lehetőséget. Remélem, hogy azért tényleg több lesz ebből, látok benne fantáziát. Szóval majd meglátjuk.
Ebédelni a kollégáimmal voltam, mert az indiai kolleganőmnek ma volt a szülinapja, azt ünnepeltük egy közös ebéddel.
Tomival ma vagyunk 2 év és 8 hónaposak, ugye milyen hosszú idő? Mindjárt meg is ünnepeljük egy forró csokival, mert szegényem lebetegedett. Úgy látszik nem volt elég a melegítő a Dave kertjében, pedig nekem égette a nyakam... Megfázott szegény, egész nap teázik, negrózik... Lázast is mért, de 35,4... Kicsit keveslem ezt. Reméljük nem disznóinfluenza, de nem akar itthon maradni, mert a munkahelyen is sok minden van, kevesen vannak, egy másik srácnak valami izomszakadása van, szóval nem tud itthon maradni. De én mondtam neki, hogy az egészsége fontosabb, és egyébként is az ügynökségnek szóljon, hogy nem megy be, majd küldenek valakit helyette, de inkább bement ma. Hát remélem holnapra jobban lesz már, adok neki mindjárt homeopátiás cseppeket is. Megyek is gyógyítgatni szegénykémet.
Puszi
Hát helló-belló. Nagyon örvendek (ünk-sztem mindneki nevében írhatom) az újabb bejegyzésnek. Jót nevettem a 35,4-kicsit keveslem megjegyzésnek, még midnig röhögnöm kell...de amúgy tényleg gyógyuljon meg, de ha rajtad múlik, menni fog az. Anya meg már biztos küldi otthonról az energiákat...
VálaszTörlésGratula az új munkahelyhez? Más helyre is kell menned, vagy ugyanaz az épület?