Folytatás... Ott tartottam, hogy egyik nap reggel 5.50-kor indultunk a túrára, amire befizettünk. A túra Tanger-be volt, Marokkóba, Afrikába. :) Újabb földrészt hódítottunk meg. :) Időben elindultunk, mégis már indultak épp értünk, hogy hol vagyunk már, mert már itt kellene lennünk. De nem késtünk, úgy látszik előbb érkeztek. Kb. 2 óra buszozás és több megálló után megérkeztünk Spanyolország legdélebbi részére, Traifaba. Onnan egy komppal mentünk át Tangerbe. Földrajzi információk az alábbi linken: http://maps.google.co.uk/?ie=UTF8&ll=36.257563,-5.045471&spn=1.08965,2.466431&t=h&z=9
A hajóút kb. fél óra volt, a fedélzeten voltunk, és nagyon fújt a szél. Átszeltük az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger találkozásának vonalát. Delfineket, cápákat nem láttunk, de azért így is érdekes volt. És meglepő mennyire közel van egymáshoz a két földrész, tényleg.
Útlevéllel mentünk, de kell mindenkinek vízum, mi 6 órás vízumot kaptunk az ott tartózkodásunk idejére. Azért egyből érezhető volt a különbség, amint parta szálltunk. Mentünk egyenesen az ott várakozó buszunkra – nem luxusbusz volt, de azért ahhoz képest egész jó állapotban volt. Csak egyszer állt le majdnem egy emelkedő közepén.
Szóval buszos városnézésre mentünk. Tanger nagyon sokszínű város, minden féle nemzet él ott, hiszen Afrika első városa az Európából vagy Amerikából érkezőknek is. Spanyolok, amerikaiak, franciák, őslakosok. A város nagyon zsúfolt, a házak egymás hegyén hátán vannak, persze van olyan része is a városnak, ahol hatalmas gyönyörű villák vannak.
Első megállónk a busszal egy parkoló volt, ahol a túristák tevegelhettek egy kicsit. Elég szánalmas volt, sajnáltam a tevéket, mert percenként 2-3-szor kellett felkelniük és lefeküdniük, és aki már látta hogyan teszi meg ezt a teve, hát az együtt érez velük... Ráadásul egy parkolóban mehettek a turisták kb 3 lépést a tevével, mindezt természetesen 1 euróért cserébe. Mondanom sem kell, hogy a helyiek minden valutát elfogadnak. Volt egy kis teve is, azzal fényképezkedni lehetett hasonló áron.
Pár perces szünet után aztán visszatértünk a buszos városnézéshez. Elvittek minket egy helyre, ahonnan lehet látni azt a pontot, ahol az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger találkozik, de ott nem lehetett kiszállni, sajnos. Pedig az érdekelt volna minket nagyon. Jó lett volna lemenni a partra, megnézni ezt a pontot, de sajnos ez nem volt benne a programban.
Következő megállónk az ebéd helyszíne volt. Marokkói ebédet ettünk, közben hagyományos zene szólt. Ez nagyon érdekes volt, főleg, hogy Marokkóban épp Ramadán volt. Nem lehet könnyű a zenészeknek, a pincéreknek nézni ahogy a túristák esznek, miközben ők nem ehetnek. Mi azért jó ízűen ettünk. Volt valami paradicsomos leves, aztán nyárson sült hús, de nem saslik, hanem másféle, de finom volt, ahhoz kenyér. Aztán pedig kuszkusz csirkéval, párolt káposztával. Még desszert is volt, valami nagyon édes tésztaféle, utána pedig mentatea. Jó volt nagyon az ebéd, közben zenéltek is, szóval hangulatos és érdekes volt. De nem időzhettünk ott sem sokáig, mert máris menni kellett a következő helyszínre. Kifele menet még megpróbáltak nekünk 2 euróért eladni egy fényképet, amit útjözben készítettek rólunk. Nem tartottunk rá igényt, hiszen nálunk volt a fényképező gépünk, amivel jó képeket készítettünk magunkról.
Ezután szűk utcákon mentünk a bazárba. Útközben emberek tömege kísért minket, és próbálta eladni nekünk mindenféle hasznos és haszontalan portékáját. De nem csak simán megkérdezték, hogy megveszed-e, hanem 100 métereken keresztük kísértek, győzködtek, mégha világosan is közölted velük, hogy nem kell. Az utat is elállták, nagyon erőszakosak voltak. Szóval itt nem is volt szabad program, de nem is bántuk, mert megtámadtak volna minket az árusok. Na megérkeztünka bazárba, amiről kiderült, hogy szőnyegbemutató. Nagyon híresek a marokkói szőnyegek, bár nekünk annyira nem tetszettek, és egyébként sem tudnánk hova tenni, szóval azt mondtuk, hogy nincs házunk, így az árus egy gondolat alatt megfordult és békén hagyott minket. Mindenféle dolog volt, régiségek, lámpák, szőnyegek, ékszerek, fadobozok, minden. Táskák is voltak, bőr táskák. Persze az ára semminek nem volt kitéve. Na mondom megkérdezem mégis mennyibe kerül körülbelül. Mondja a pasi, hogy 75 euró, de nekünk odaadja 55-ért is. Mondtuk, hogy köszi, nem, na akkor már 35-ért is ideadta volna, de aztán nem vettük meg.
Következő helyünk egy újabb termékbemutató volt, it fűszereket, krémeket árultak. Itt vásároltunk pár dolgot, ez legalább hasznos volt. Ez után pedig egyből mentünk is vissza a hajóra. Mikor megérkeztünk várt minket a busz, vissza a szállásra. 8 órára ígérték, hogy megérkezünk, de jóval előbb megérkeztünk.
Elhaladtunk Gibraltár mellett is, messziről láttuk a híres sziklát, de nem mentünk oda, pedig igazán lehetett volna. Nézegettük még előtte a túrákat, hogy hova menjünk el, Gibraltárt nézegettük, de a túrák nagy része Gibraltár Shopping volt, és minket inkább a város, a természeti átványosságok érdekeltek volna, meg szerettünk volna átmenni Afrikába is. Aztán megtaláltuk ezt a Tanger túrát, így Gibraltár kimaradt.
Összességében jó volt az Afrikai túra, érdekes volt egy másik földrészen járni, bár lehetett volna benne kicsit több városnézés, tengerparti séta az árubemutatók helyett. De így is megérte, hiszen elmodnhatjuk magunról, hogy Afrikában jártunk. :) Bár ez azért elég nyugatias Afrika volt, de így is érdekes volt.
Másnap aztán felhős volt az ég reggel, gondoltuk akkor inkább elmegyünk Malagaba, hátha következő nap már jó idő lesz. Hát Malagaban sem volt felhős az ég már.... Nagyon nagyon meleg volt, én persze hosszú vászon nadrágban mentem, felkészülve a rossz időre. Na szakadt rólunk a víz, tűzött a nap, le is égtünk...
Nagyon szép kis város Malaga, gyönyörű rendezett parkok. Felmentünk Gbralfaro kastélyba. Hát nem tudom hány méteres emelkedőt másztunk meg viszonylag rövid idő alatt, de nem volt kicsi... Előtte még bementünk egy Katedrálisba, ahol épp mise volt, így Tomi részt vett egy spanyol misén is, félig... Mikor kijöttünka templomból hatalmas robaj volt, mint kiderült egy vadászrepülő száguldozott a fejünk felett... Nagyon érdekes volt, hogy hallotuk a hatalmas zajt a fejönk fölül, de nem láttunk semmit. Mire odanéztünk a repülő már rég messze járt. Nem tudom milyen sebességgel mennek ezek a gépek, de biztosan jóval a hangsebesség fölött. Kéősbb ugyanis észrevettük már, és követtük. A hang jó pár másodperccel követte csak a repülőt. Útközben a kastélyhoz repülőshow volt, mindenféle gépek csíkokat húztak, alakzatokban mentek, érdekes volt, és jó hangos. Bár nem annyira mint az első gép.
Nagy nehezen felértünk a várhoz, szerencsénk volt, mert ingyenes volt a belépés. Végigmentünk a várfalon, ráláttunk a bikaviadalok arénájára is, bár üres volt. Még az afrikai túra buszos útján visszafelé mesélt a vezetőnk a bikaviadalokról. Azt mondta, hogy ezek a bikák vadak, és arra születtek, hogy öljenek, és mindent megtámadnak ami mozog. Ezért nem kínzás a megölésük, mert felszabadultak, tudják, hogy meg fognak halni. Ezért a húsuk is ehető már másnap, nem úgy mint a vágóhídon levágott rendes teheneké, mert azokat csak egy hét után lehet enni, mert annyira stresszesek... Hát aki tud erről a témáról valamit, írja meg, de elég hihetetlennek találom, hogy öngyilkos bikák legyenek... Na mindegy, nem mentünk el bikaviadalra, egyrészt mert nagyon drága a jegy rá, másrészt én ezt nem is bírnám nézni, ahogy a bikákat kinyírják, én úgyis a bikának szurkolnék... Úgyhogy ezt inkább kihagytuk.
Ezután volt még 2 pihenő napunk, amikor is visszatértünk a délelőtti tenger, déli medence, délutáni tenger programra. Vettünk közben labdát, ütögetőst, kártyát, úgyhogy sokat játszottunk. Igaz, utolsó 2 nap a tengerben már nem tudtunk játszani. A víz nagyon meleg volt, de kb. 2 méteres hullámok voltak, nem túlzok. Rendesen surf-öztek is rajtuk. Hatalmas hullámok voltak, a part felét is elöntötte a víz. Az egészben pedig az a leghihetetlenebb, hogy teljse szélcsend volt. Egy pici szél sem lengedezett, mégis hatalmas hullámok voltak. Tomi nagyon élvezte a hullámugrálást. :)
Egyik nap jól le is égtünk. Este elmentünk vacsorázni, finomat ettünk. Utolsó este is vacsorázni mentünk a tengerpartra. Ott is folyamatosan elkapnak, próbálnak becsábítani az éttermeikbe az emberek. Egyiknek végül igent is mondtunk. Tomi kis szardíniákat evett, amit grillen sütöttek neki, én pedig rendes halat, grillezve. Nagyon finom volt, tényleg. Csak a végén lepődtünk meg, mikor kihozták a számlát. Az utolsó centünket is odaadtuk... De tanultunk belőle, legközelebb legalább viszünk magunkkal egy bankkártyát, de úgy gondoltuk, hogy azért bőven elég lesz a pénzünk, de a végén épp hogy nem kellett mosogatni maradni.
Másnap váltottunk még egy kis pénzt, szóval nem volt gond, főleg, hogy jobban váltották ott, mint itt Angliában. Szerdán délig kellett elhagyni a szállást, délelőtt még lementünk a tengerre, aztán kicsekkoltunk, és még a medencénél maradtunk a transzferig.
A szállodáról még annyit, bár lehet írtam már, hogy a reggeli bőséges volt, büfé reggeli volt, de nem túl változatos. Minden nap English Breakfast, ami tojás, bab, bacon. Nem mintha annyira szeretnénk, meg nem mintha itt nem ehetnénk belőle eleget... Fura volt, főleg mert szerintem több spanyol volt a hotelben mint angol mégis angol rggeli volt minden egyes nap. Volt péksütemény, de minden nap ugyan az, volt műzli, az is mindig ugyan az, egy féle felvágott, egy féle sajt, grapefruit, sárgadinnye vagy görög meg naracs... Tominak jó is volt. Szóval már örültünk, hogy nem kell többet ott reggelizni, mert eléggé untuk már a végére...
Összességében azért nagyon jól éreztük magunkat, jó volt a nyaralás, és sajnáljuk, hogy nem maradhattunk még. :) Most sajnos már karácsonyig végig dolgoznunk kell. Elég hülyén vannak itt az ünnepek Angliában, egész ősszel semmi sincs. Malagat és környékét mindenkinek ajánlani tudjuk, mg ha reggel felhős is az ég, délre biztosan kisüt a nap, és még szeptemberben is nagyon meleg van, 30 fok körül...
Csütörtökön még itthon voltunk, mostunk, kipakoltunk, hasonlók. Tegnap aztán bementünk egy napra dolgozni. Jó sok emil várt rám, de azért nagyjából el is intéztem azokat, amiket kellett... Főnökök nem voltak bent, úgyhogy nyugodtnak mondható napom volt.
Közben a nő válaszol a kérdéseimre az állással kapcsolatosan, és hétfőn pedig interjúztatni szeretne. Mondta, hogy hozzak magammal egy önéletrajzot, meg készüljek fel. Nem tudom hova ez a nagy formalitás, mikor ők akarnak inkább engem, megbeszéltünk már mindent, aztán még csak most jön az interjú... Fura, de mindegy. Legalább megcsinálom az önéletrajzom, és feltöltöm más helyekre is. Nagy valószínűséggel el fogom fogadni az állást, veszíteni valóm nincs, csak új dolgokat tanulok, aztán ha meg nem tetszik, akkor felmondok. A tapasztalat mindig jól jön, és ha egyszer tényleg supply chain manager szeretnék lenni, akkor előbb-utóbb ezt a területet is meg kell tanulnom... Szóval 90%-ban az elfogadás mellett vagyok, bár nem tudom mi lesz még az interjún. Lehet azt mondják nem kellek nekik, bár a nő leírta a levélben, hogy örülne, ha velük dolgoznék, meg nem hiszem, hogy van más pályázó is, szóval tényleg nem tudom minek kell ez a interjú, főleg, hogy már több mint egy éve egyébként is a cégnél dolgozok...
Ma pihenés, takarítás, aztán 5-re megyünk a kollégámhoz, a Dave-hez buliba. Most, hogy így elkezdtem a láncot, ő a következő, aki bulit tart. :) De jó lesz biztosan, bár kertiparty lesz, és annyira nincs meleg, de majd sokat iszunk, hogy ne fázzunk. Azért igyekszem majd nem kiütni magam mint nálunk. Tegnap este még csináltam egy tortát is, mert az egyik kolleganőnknek szülinapja is lesz.
Most megyek is, még spanyolt kell tanulnom, mert kimaradtam egy óráról... Meg gondolom elég is lesz az olvasnivaló... :)
A hajóút kb. fél óra volt, a fedélzeten voltunk, és nagyon fújt a szél. Átszeltük az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger találkozásának vonalát. Delfineket, cápákat nem láttunk, de azért így is érdekes volt. És meglepő mennyire közel van egymáshoz a két földrész, tényleg.
Útlevéllel mentünk, de kell mindenkinek vízum, mi 6 órás vízumot kaptunk az ott tartózkodásunk idejére. Azért egyből érezhető volt a különbség, amint parta szálltunk. Mentünk egyenesen az ott várakozó buszunkra – nem luxusbusz volt, de azért ahhoz képest egész jó állapotban volt. Csak egyszer állt le majdnem egy emelkedő közepén.
Szóval buszos városnézésre mentünk. Tanger nagyon sokszínű város, minden féle nemzet él ott, hiszen Afrika első városa az Európából vagy Amerikából érkezőknek is. Spanyolok, amerikaiak, franciák, őslakosok. A város nagyon zsúfolt, a házak egymás hegyén hátán vannak, persze van olyan része is a városnak, ahol hatalmas gyönyörű villák vannak.
Első megállónk a busszal egy parkoló volt, ahol a túristák tevegelhettek egy kicsit. Elég szánalmas volt, sajnáltam a tevéket, mert percenként 2-3-szor kellett felkelniük és lefeküdniük, és aki már látta hogyan teszi meg ezt a teve, hát az együtt érez velük... Ráadásul egy parkolóban mehettek a turisták kb 3 lépést a tevével, mindezt természetesen 1 euróért cserébe. Mondanom sem kell, hogy a helyiek minden valutát elfogadnak. Volt egy kis teve is, azzal fényképezkedni lehetett hasonló áron.
Pár perces szünet után aztán visszatértünk a buszos városnézéshez. Elvittek minket egy helyre, ahonnan lehet látni azt a pontot, ahol az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger találkozik, de ott nem lehetett kiszállni, sajnos. Pedig az érdekelt volna minket nagyon. Jó lett volna lemenni a partra, megnézni ezt a pontot, de sajnos ez nem volt benne a programban.
Következő megállónk az ebéd helyszíne volt. Marokkói ebédet ettünk, közben hagyományos zene szólt. Ez nagyon érdekes volt, főleg, hogy Marokkóban épp Ramadán volt. Nem lehet könnyű a zenészeknek, a pincéreknek nézni ahogy a túristák esznek, miközben ők nem ehetnek. Mi azért jó ízűen ettünk. Volt valami paradicsomos leves, aztán nyárson sült hús, de nem saslik, hanem másféle, de finom volt, ahhoz kenyér. Aztán pedig kuszkusz csirkéval, párolt káposztával. Még desszert is volt, valami nagyon édes tésztaféle, utána pedig mentatea. Jó volt nagyon az ebéd, közben zenéltek is, szóval hangulatos és érdekes volt. De nem időzhettünk ott sem sokáig, mert máris menni kellett a következő helyszínre. Kifele menet még megpróbáltak nekünk 2 euróért eladni egy fényképet, amit útjözben készítettek rólunk. Nem tartottunk rá igényt, hiszen nálunk volt a fényképező gépünk, amivel jó képeket készítettünk magunkról.
Ezután szűk utcákon mentünk a bazárba. Útközben emberek tömege kísért minket, és próbálta eladni nekünk mindenféle hasznos és haszontalan portékáját. De nem csak simán megkérdezték, hogy megveszed-e, hanem 100 métereken keresztük kísértek, győzködtek, mégha világosan is közölted velük, hogy nem kell. Az utat is elállták, nagyon erőszakosak voltak. Szóval itt nem is volt szabad program, de nem is bántuk, mert megtámadtak volna minket az árusok. Na megérkeztünka bazárba, amiről kiderült, hogy szőnyegbemutató. Nagyon híresek a marokkói szőnyegek, bár nekünk annyira nem tetszettek, és egyébként sem tudnánk hova tenni, szóval azt mondtuk, hogy nincs házunk, így az árus egy gondolat alatt megfordult és békén hagyott minket. Mindenféle dolog volt, régiségek, lámpák, szőnyegek, ékszerek, fadobozok, minden. Táskák is voltak, bőr táskák. Persze az ára semminek nem volt kitéve. Na mondom megkérdezem mégis mennyibe kerül körülbelül. Mondja a pasi, hogy 75 euró, de nekünk odaadja 55-ért is. Mondtuk, hogy köszi, nem, na akkor már 35-ért is ideadta volna, de aztán nem vettük meg.
Következő helyünk egy újabb termékbemutató volt, it fűszereket, krémeket árultak. Itt vásároltunk pár dolgot, ez legalább hasznos volt. Ez után pedig egyből mentünk is vissza a hajóra. Mikor megérkeztünk várt minket a busz, vissza a szállásra. 8 órára ígérték, hogy megérkezünk, de jóval előbb megérkeztünk.
Elhaladtunk Gibraltár mellett is, messziről láttuk a híres sziklát, de nem mentünk oda, pedig igazán lehetett volna. Nézegettük még előtte a túrákat, hogy hova menjünk el, Gibraltárt nézegettük, de a túrák nagy része Gibraltár Shopping volt, és minket inkább a város, a természeti átványosságok érdekeltek volna, meg szerettünk volna átmenni Afrikába is. Aztán megtaláltuk ezt a Tanger túrát, így Gibraltár kimaradt.
Összességében jó volt az Afrikai túra, érdekes volt egy másik földrészen járni, bár lehetett volna benne kicsit több városnézés, tengerparti séta az árubemutatók helyett. De így is megérte, hiszen elmodnhatjuk magunról, hogy Afrikában jártunk. :) Bár ez azért elég nyugatias Afrika volt, de így is érdekes volt.
Másnap aztán felhős volt az ég reggel, gondoltuk akkor inkább elmegyünk Malagaba, hátha következő nap már jó idő lesz. Hát Malagaban sem volt felhős az ég már.... Nagyon nagyon meleg volt, én persze hosszú vászon nadrágban mentem, felkészülve a rossz időre. Na szakadt rólunk a víz, tűzött a nap, le is égtünk...
Nagyon szép kis város Malaga, gyönyörű rendezett parkok. Felmentünk Gbralfaro kastélyba. Hát nem tudom hány méteres emelkedőt másztunk meg viszonylag rövid idő alatt, de nem volt kicsi... Előtte még bementünk egy Katedrálisba, ahol épp mise volt, így Tomi részt vett egy spanyol misén is, félig... Mikor kijöttünka templomból hatalmas robaj volt, mint kiderült egy vadászrepülő száguldozott a fejünk felett... Nagyon érdekes volt, hogy hallotuk a hatalmas zajt a fejönk fölül, de nem láttunk semmit. Mire odanéztünk a repülő már rég messze járt. Nem tudom milyen sebességgel mennek ezek a gépek, de biztosan jóval a hangsebesség fölött. Kéősbb ugyanis észrevettük már, és követtük. A hang jó pár másodperccel követte csak a repülőt. Útközben a kastélyhoz repülőshow volt, mindenféle gépek csíkokat húztak, alakzatokban mentek, érdekes volt, és jó hangos. Bár nem annyira mint az első gép.
Nagy nehezen felértünk a várhoz, szerencsénk volt, mert ingyenes volt a belépés. Végigmentünk a várfalon, ráláttunk a bikaviadalok arénájára is, bár üres volt. Még az afrikai túra buszos útján visszafelé mesélt a vezetőnk a bikaviadalokról. Azt mondta, hogy ezek a bikák vadak, és arra születtek, hogy öljenek, és mindent megtámadnak ami mozog. Ezért nem kínzás a megölésük, mert felszabadultak, tudják, hogy meg fognak halni. Ezért a húsuk is ehető már másnap, nem úgy mint a vágóhídon levágott rendes teheneké, mert azokat csak egy hét után lehet enni, mert annyira stresszesek... Hát aki tud erről a témáról valamit, írja meg, de elég hihetetlennek találom, hogy öngyilkos bikák legyenek... Na mindegy, nem mentünk el bikaviadalra, egyrészt mert nagyon drága a jegy rá, másrészt én ezt nem is bírnám nézni, ahogy a bikákat kinyírják, én úgyis a bikának szurkolnék... Úgyhogy ezt inkább kihagytuk.
Ezután volt még 2 pihenő napunk, amikor is visszatértünk a délelőtti tenger, déli medence, délutáni tenger programra. Vettünk közben labdát, ütögetőst, kártyát, úgyhogy sokat játszottunk. Igaz, utolsó 2 nap a tengerben már nem tudtunk játszani. A víz nagyon meleg volt, de kb. 2 méteres hullámok voltak, nem túlzok. Rendesen surf-öztek is rajtuk. Hatalmas hullámok voltak, a part felét is elöntötte a víz. Az egészben pedig az a leghihetetlenebb, hogy teljse szélcsend volt. Egy pici szél sem lengedezett, mégis hatalmas hullámok voltak. Tomi nagyon élvezte a hullámugrálást. :)
Egyik nap jól le is égtünk. Este elmentünk vacsorázni, finomat ettünk. Utolsó este is vacsorázni mentünk a tengerpartra. Ott is folyamatosan elkapnak, próbálnak becsábítani az éttermeikbe az emberek. Egyiknek végül igent is mondtunk. Tomi kis szardíniákat evett, amit grillen sütöttek neki, én pedig rendes halat, grillezve. Nagyon finom volt, tényleg. Csak a végén lepődtünk meg, mikor kihozták a számlát. Az utolsó centünket is odaadtuk... De tanultunk belőle, legközelebb legalább viszünk magunkkal egy bankkártyát, de úgy gondoltuk, hogy azért bőven elég lesz a pénzünk, de a végén épp hogy nem kellett mosogatni maradni.
Másnap váltottunk még egy kis pénzt, szóval nem volt gond, főleg, hogy jobban váltották ott, mint itt Angliában. Szerdán délig kellett elhagyni a szállást, délelőtt még lementünk a tengerre, aztán kicsekkoltunk, és még a medencénél maradtunk a transzferig.
A szállodáról még annyit, bár lehet írtam már, hogy a reggeli bőséges volt, büfé reggeli volt, de nem túl változatos. Minden nap English Breakfast, ami tojás, bab, bacon. Nem mintha annyira szeretnénk, meg nem mintha itt nem ehetnénk belőle eleget... Fura volt, főleg mert szerintem több spanyol volt a hotelben mint angol mégis angol rggeli volt minden egyes nap. Volt péksütemény, de minden nap ugyan az, volt műzli, az is mindig ugyan az, egy féle felvágott, egy féle sajt, grapefruit, sárgadinnye vagy görög meg naracs... Tominak jó is volt. Szóval már örültünk, hogy nem kell többet ott reggelizni, mert eléggé untuk már a végére...
Összességében azért nagyon jól éreztük magunkat, jó volt a nyaralás, és sajnáljuk, hogy nem maradhattunk még. :) Most sajnos már karácsonyig végig dolgoznunk kell. Elég hülyén vannak itt az ünnepek Angliában, egész ősszel semmi sincs. Malagat és környékét mindenkinek ajánlani tudjuk, mg ha reggel felhős is az ég, délre biztosan kisüt a nap, és még szeptemberben is nagyon meleg van, 30 fok körül...
Csütörtökön még itthon voltunk, mostunk, kipakoltunk, hasonlók. Tegnap aztán bementünk egy napra dolgozni. Jó sok emil várt rám, de azért nagyjából el is intéztem azokat, amiket kellett... Főnökök nem voltak bent, úgyhogy nyugodtnak mondható napom volt.
Közben a nő válaszol a kérdéseimre az állással kapcsolatosan, és hétfőn pedig interjúztatni szeretne. Mondta, hogy hozzak magammal egy önéletrajzot, meg készüljek fel. Nem tudom hova ez a nagy formalitás, mikor ők akarnak inkább engem, megbeszéltünk már mindent, aztán még csak most jön az interjú... Fura, de mindegy. Legalább megcsinálom az önéletrajzom, és feltöltöm más helyekre is. Nagy valószínűséggel el fogom fogadni az állást, veszíteni valóm nincs, csak új dolgokat tanulok, aztán ha meg nem tetszik, akkor felmondok. A tapasztalat mindig jól jön, és ha egyszer tényleg supply chain manager szeretnék lenni, akkor előbb-utóbb ezt a területet is meg kell tanulnom... Szóval 90%-ban az elfogadás mellett vagyok, bár nem tudom mi lesz még az interjún. Lehet azt mondják nem kellek nekik, bár a nő leírta a levélben, hogy örülne, ha velük dolgoznék, meg nem hiszem, hogy van más pályázó is, szóval tényleg nem tudom minek kell ez a interjú, főleg, hogy már több mint egy éve egyébként is a cégnél dolgozok...
Ma pihenés, takarítás, aztán 5-re megyünk a kollégámhoz, a Dave-hez buliba. Most, hogy így elkezdtem a láncot, ő a következő, aki bulit tart. :) De jó lesz biztosan, bár kertiparty lesz, és annyira nincs meleg, de majd sokat iszunk, hogy ne fázzunk. Azért igyekszem majd nem kiütni magam mint nálunk. Tegnap este még csináltam egy tortát is, mert az egyik kolleganőnknek szülinapja is lesz.
Most megyek is, még spanyolt kell tanulnom, mert kimaradtam egy óráról... Meg gondolom elég is lesz az olvasnivaló... :)
Puszi
Szia!
VálaszTörlésAkkor holnap délután várjuk a jelentkezést....