Taták

A mai napunk a megemlékezés jegyében telt. Délelőtt kimentünk a közeli temetőbe és egy csendes helyen gyertyát gyújtottunk elhunyt szeretteinkért, akik nagyon hiányoznak... Délután fél 4-kor pedig a család minden tagja gyertyát gyújtott és szeretteinkre emlékezett. De az az igazság, hogy nem múlik el úgy nap, hogy ne gondolnék rájuk...

Berta tatáról sajnos nem sok emlékem van, de arra emlékszem, hogy mindig a bejárati ajtó előtti részen ült az autóülésben, amit apa eszkábált össze fotellá, meg emlékszem a pálinkás kis üvegére is, amibe a mama mindig vizet tett neki. Arra is emlékszem, hogy egyszer eltört a keze még otthon, és nagyon csúnya sebe volt, a mam kötözte át neki minig.

Jenő tatáról sok emlékem van, és így még rosszabb... Emlékszem, hogy mikor kicsi voltam, mindig a lába közé vett, és „makk-makk-ozott” velem, aztán mikor főiskolára jártam mindig azzal szekált, hogy rikkancs leszek, így hívta a közgazdászokat. Disznóvágásokon mindig ő csinálta a töpörtyűt, nagyon szerette a tejet, mindig azt ivott. És kb. 10 éves lehettem mikor egyszer pálinkát főzött és megkóstoltatta velem az üstből kifolyó nagyon erős pálinkát, én meg szaladtam utána a mamához kenyérért. Vagy amikor nagy nehezen sikerült rábeszélni őket a mamával, hogy jönnek el a ballagásomra mindketten egyszerre, mert mindig csak az egyikük jött hozzánk látogatóba...

Nagyon remélem, hogy egy sokkal jobb helyen vannak, és vigyáznak ránk. Remélem egyszer még találkozunk...