Első alkalommal történt meg, és remélem utoljára, hogy szombaton munkával töltöttem a napot. Még a héten kérdezte a főnök, hogy ha kifizetik, akkor be tudnék-e jönni szombaton. Mondom, hogy igen, persze nem gond. Hozzáteszem másfélszeres szorzóval fizetik a szombatot... Úgyhogy reggel fél 9-re mentem, előbb keltem mint hétköznapokon, de így legalább előbb is végeztem. Negyed 5-kor jöttem el, ebédszünetet nem tartottunk. Jó volt egyébként a nap, sok a meló, úgyhogy gyorsan el is telt. De sok mindent meg is csináltunk a főnökkel, rádiót hallgattunk, kb 5 számot egész nap alatt felváltva, meg beszélgettünk is, bár azt annyira nem sokat, mert dolgoztunk. Mondta, hogy ha gondolom lesz még lehetőség szerinte karácsony előtt egy kis fizetéspótlékra. Mondtam jó, majd meglátjuk.
Így rövid volt sajna ez ay egy nap, el bírnék viselni még egy pihenőnapot... De mire hazaértem Tomi vacsorával várt már, megcsinálta a tejszínes, ananászos húsát. Nagyon finom volt, mint mindig. És hófordulónk is volt szombaton, úgyhogy ünnepeltünk egy kicsit. Ki is takarított, nagyon ügyes volt, tényleg. Nagyban dolgozunk a karácsonyi meglepetésen is. :)
Szóval nem sok pihenés volt most hétvégén sem. Itt voltak a Viki tesójáék pár napra látogatóba, de ma mentek haza ők is. Úgy néz ki a következő hetek nyugodtan telnek majd. Más nem is nagyon történt a hétvégén, Tomi üzeni, hogy vele a játékon kívül semmi nem történt. :)
Lassan elkezdjük tervezgetni a hazautat, bár épp ma foglaltuk le a vonatjegyet az egy napos párizsi kiruccanásunkhoz jövőre. Ott ünnepeljük majd ugyanis a 3 éves évfordulónkat. Bizony, bizony. Már 3 éve lesz, hogy egymásra találtunk – na jó, inkább én a Tomira – és azóta is boldogságban, szerelemben élünk.
Most megyek is, puszi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése