Nagyon-nagyon gyorsan repül az idő. Ma van egy éve, hogy a Tata temetése volt, de még most is itt él az a pillanat, amikor megkaptam az sms-t az öcsémtől, hogy meghalt, és pár percre rá meg hívott a húgom... Tényleg mintha csak tegnap történt volna, pedig már egy éve... És ebben az egy évben minden egyes nap eszembe jutott, és gondoltam rá, és nem mondhatom, hogy könnyebb lenne emlékezni rá. Minden alkalommal könnybe lábad a szemem, vagy sírok... Nehéz volt így dolgozni ma és minden nap az... Nagyon remélem, hogy egy másik, sokkal jobb világba került, ahol nem kell szomorkodni a szeretteink elvesztése miatt, és remélem tudja mennyire szeretjük,és mennyire hiányzik...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése