Itthon, betegen...

Feladtam. Ma már nem bírtam emenni dolgozni. Illetve bírtam volna, csak értelme nem lett volna.

Tegnap este voltam dokinál, annyit mondott, hogy igyak sok citromos, mézes forró italt. De mondom már 2 hete köhögök és az orrom már sebes, nem kapok levegőt, és 2 napja nem alszok már emiatt... Hát semmi baj nincsen úgy látja, csak egy kis megfázás, és normális, hogy ilyen sokáig tart, szóval igyak csak citromot, mézet... De ha nem javul menjek vissza. És mondom meddig várjak még mielőtt visszajöjjek? Mert már 2 hete várom a javulást, és semmi... Felhúzott ez a nővér tegnap, teljesen haszontalan az orvostudomány itt... Na mindegy.

Ma úgy döntöttem megpróbálom itthon kúrálni magamat. Egyébként is megint esett 10 centi hó, így sokan be sem jutottak az irodába. Reggel hívtam a főnököt, mondtam, hogy nem megyek be, mondta, hogy végre, hogy beláttam, hogy nem vagyok jól... Nem mintha annyira hazaküldött volna előtte napokon is, de mindegy. Mondta, hogy szerinte már többet csináltam így is, mint amennyit bírtam, úgyhogy nem gond, persze maradjak itthon.

Na délelőtt elmentem boltba, vettem egy csomó citromot, és visszatértem apa jó öreg módszeréhez. Kifacsartam a citromot, egy kis mézzel kevertem el a cukor helyett, és lehúztam. Most már a 2.-t iszom ma, de nagyon csípi a szám, ami teljesen ki van repedezve. Kenegetem azt is, de nem nagyon javul. Az orrom is tele van, pedig a bolt előtt még inhaláltam is. Délután végig ágyban voltam, ebédre is forró levest ettem, iszom a cseppeket is, szóval rajta vagyok a javuláson ezerrel, bár azért egy lámpa most sokat segítene az orromon, azt hiszem. De kenegetem azt is, csak nem nagyon hat... De mire megyünk haza nagyon remélem már végre jól leszek.

Tomi szegényem dolgozott ma, de már mindjárt hazaér. Be is teszem a vacsit, hogy kész legyen mire hazaért.

Köszönöm a tanácsokat a családnak, nagyon remélem most már kifele tartok majd belőle...

Most megyek is, fújom az orrom tovább, meg iszom a teát, citromot, stb...