Hol is kezdjem?? Dolgoztunk egész héten, sok a munka, sajnos nem lett kevesebb mialatt nem voltunk itt. De ez nem is baj, legalább nem unatkozunk. Tominak mondta a főnöke, hogy ki kell írnia magának a 2 nap extra szabit, amit meg is tett, úgyhogy ezzel el is dőlt, hogy az idén mi már nem valószínű, hogy hazajutunk mégegyszer. De Gábor jön látogatóba úgyis, az én családom is, tesóim lehet 2-szer. Laci, 4,4 a cél még mindig!! :) Csajok is tervezik a látogatást, szóval szeretettel várunk mindenkit, bár már lassan kezdenek betelni az időpontok, úgyhogy ne gondolkodjatok sokat! :) Na de vissza a hétre. Pénteken 5 óra körül gondoltam én is kiírom akkor a szabijaimat, meg megemlítem a főnöknek amerikát, meg a próbaidőm lejártát. Mondta, hogy nagyon meg van elégedve velem, mondtam örülök, akkor ezt egy kicsit bővebben is szeretném, ha kifejtené. Mondta, hogy jó majd talán ezen a héten, bár nem bízom benne, mert soha semmire nincsen ideje. Na mindegy. Aztán odaadtam neki a szabis papírt a 2 napról is, de mondta, hogy nem írja alá, mert mások is voltak akik a hó miatt nem tudtak bejönni, és nem akar másként bánni velem csak azért, mert az országon kívül voltam. Úgyhogy abban maradtunk, hogy megbeszéli a nagyfőnökékkel és akkor majd az alapján vagy elnézi nekem is ezt a 2 napot, vagy a többieknek is ki kell venni, vagy amit majd döntenek. Szóval rendes volt, lehet megmarad nekem ez a 2 nap, ami jó lenne, bár Tominak alig lesz szabija, úgyhogy majd egyedül kell kivennem... Szóval ennyi történt a héten a munkában.
Na de történtek más említésre méltó dolgok is a héten ám! :) Kezdjük időrendi sorrendben. Csütörtökön volt 3 éve, hogy egy pár lettünk Tomival. Ez inkább az én erőfeszítésemnek köszönhető, de nagyon örül neki, hogy hagyta magát. Mindig tudom én, hogy mi a jó az én drágámnak. :) Szóval így, hogy elegondolunk, elég sok idő azért ez már, de reméljük még legalább 20-szor ennyi vár ránk. :) Koccintottunk este, meg egy filmet néztünk, nagyon nem ünnepeltünk, az ugyanis tegnap történt meg.
De előtte még tegnap este kaptam a hírt, hogy megszületett Edit kislánya. Ezt is nehezen tudom felfogni és megemészteni, hogy Edit ténylegesen anyuka lett. Olyan hihetetlen, hogy pár éve még Hotelt játszottunk a szülinapi zsúrokon és hasonlók, most meg már lassan a mi gyerekeink fogják ezt tenni... De nagyon gratulálok nekik, és nagyon sok boldogságot kívánok mégegyszer.
A hét következő eseménye pedig a tegnapi nap volt, amikor is Párizsba utaztunk egy napra. Reggel, vagyis inkább hajnali 4-kor keltünk. Sokat hezitáltunk hogyan menjünk ki a vasútra, aztán végül a metró mellett döntöttünk, gondolván, hogy talán mégiscsak az a legmegbízhatóbb. Ki is értünk időben a vasútra, bár várnunk kellett az első metrókra, de inkább várunk, mint, hogy lekéssük... Szóval megérkeztünk a vasútra, gondoltam veszek egy forró csokit, a vonaton majd megiszogatjuk, felmelegszünk. Na megyünk a check-in-hez, ahol is közlik velünk, hogy az italt nem vihetjük át a biztonsági ellenőrzésen, úgyhogy igyuk meg. Nagyszerű. Hát nem ittuk meg az egészet, sőt... Na de ennyi baj legyen. Átjutottunk a biztonságiakon is, meg az útlevélellenőrzésen is. Komoly ellenőrzés van, mintha csak repülőtéren lennénk, bár itt nem mondták, hogy nem lehet folyadék, stb nálad. A lányeg a lényeg, időben odaértünk. Számításaink szerint kb. 400km-t tettünk meg 2 óra 15 perc alatt. Nem lassan ment a vonat...
Megérkeztünk Párizsba, egész napra esőt írtak, de amikor kijöttünk a vaútról nem esett, egyből meg is örültünk, hogy milyen jó. Na nem tartott sokáig az öröm, mert kb 5 perccel később elkezdett esni az eső. Kisebb megszakításokkal (volt, hogy kb. 10 percig is kibírta eső nélkül) végig esett, nem nagyon, de ahhoz eléggé, hogy teljesen átázzunk és átfagyjunk. Estére pedig már szakadt rendesen. Az én csizmám kb fél óra után csurom víz volt, meg persze a zoknim is, volt, hogy állt a víz a csizmámban. Tomi cipője nem ázott át, de a kabátja meg a nadrágja igen... Ezt csak azért írom le, hogy érzékeltessem milyen körülményekkel kellett megküzdenünk, és sajnos veszítettünk. Na de a városra térve.
Első uticélunk a Notre-Dame volt, a vasúttól elsétáltunk oda, kb. 1 óra volt az út. Bementünk, épp mise is volt, úgyhogy Tomi örült, hogy épp kifogtuk. Körbesétáltuk, hatalmas még mindig, és persze nagyon szép is. A toronyba nem mentünk fel, így esőben és szélben nem láttuk sok értelmét, meg úgy voltunk vele az Eiffel toronyba úgyis felmegyünk majd.
Következő uticélunk a Louvre volt. Ide nem mentünk be, mert azt tervezzük, hogy még visszatérünk, és 1-2 órára amúgy sem érdemes bemenni, nekünk pedig most nem volt sok időnk, mert mindent meg akartunk nézni. De azért a Touillerák – vagy hogy írják – kertjében sétáltunk. Andi! Megtaláltam a szobrunkat, de sajnos nem tudtuk megcsinálni Tomival, mert esett az eső és nem akartuk hogy a gép az állványon ázzon.. Tavasszal, nyáron nagyon szép ez a park, most az esőben, hidegben, télen annyira nem ájultunk el a látványtól. Onnan végigsétáltunk az obeliszkig majd a Champs-Elysées-en a diadalívig.
Ekkor gondoltuk beülünk valami kis kávézóba felmelegedni meg enni valamit, mert reggel óta semmit nem ettünk, de az úton az Eiffel toronyif nem nagyon találtunk semmit persze a Ferrari bolton kívül. :)
Megérkeztünk az Eiffel – toronyhoz, a Trocadero felől támadtunk. Vagyis először még csak fényképezkedni próbáltunk, de Tomi lefagyott ujjaival és esőcseppekkel az objektíven harcolva nehezen ment. Na ott a tér vagy 30 m széles, és semmi sem akadályozza a kilátást a toronyra, mégis odajött hozzánk egy nő, hogy álljunk már arréb, mert most már ők is szeretnének fényképezkedni... No comment. Arrébb mentünk 1 lépést, és folytattuk a fényképezkedést, de sajnos így sem lett egy normális képünk, úgyhogy már csak emiatt is vissza kell mennünk. :) A torony legfelső szintje már ködbe vészett, le is volt zárva, így csak a 2. szintre jutottunk fel, bár oda is elég nehezen. Csak 2 bejárat volt nyitva, és ott is csak 2 pénztár működött, úgyhogy elég sokat álltunk sorba. Na, meglett a jegyünk, utána újabb sorban állás következett a lifthez. Végül feljutottunk, és egyből bementünk egy szuvenirboltba melegedni egy kicsit. Gondoltuk iszunk egy forró italt a büfében, de épp nem működött a gép... Végül aztán kimerészkedtünk egy gyors körre, fényképeztünk párat, majd vissza a langyosba. Mivel már majdnem sötétedett, Tomi szerette volna megvárni, míg kivilágítják a várost, hogy úgy is csinálhasson pár képet, de aztán elkezdett szakdni az eső, így nem tudunk fényképezni egyáltalán. Jó, akkor induljunk le, a liftnél persze kilóméteres sor, ígyhát nekivágtunk gyalog. De esernyővel kellett a lépcsőkön is menni, úgy esett az eső.
Nagy nehezen leértünk, volt még kb 2 óránk a vonat indulásáig, gondoltuk menjünk vissza akkor a vasúthoz, ott rengeteg kis kávézó volt, majd beülünk valahova. A baj csak az volt, hogy nem tudtuk hol van metrómegálló a közelben. Találtunk végül egy buszmegállót, ki is néztük a 42-es buszt, hogy az pont elvisz minket oda, és nem messze talán kellene, hogy legyen egy megállója. Jó, elindultunk, hogy megkeressük. El is ment mellettünk a busz, de nem állt meg sehol az úton. Itt, Londonban kb 100 méterenként megállnak a buszok, na ott 500m-en sem volt megállója. Végül találtunk egy állomást, ott megkérzetük hogyan tudunk eljutni a Nord Stationre, de a bácsi félreértett, és a Notr-Dame-hoz iányított minket. De így legalább elmondhatjuk, hogy ültünk emeletes vonaton! Durva, mi?! Na megérkeztünk a Notre-Dame-hoz, ott megkérdeztünk valakit, hogy jutunk el a vasútra, mondta hogy a 4-es metróval, itt felmegyünk a felszínre, átmegyünk az útn, és 100 m múlva ott lesz a megálló. Fel is mentünk a felszínre, csak épp egy útkereszteződés volt ott, szóval a 4 út közül melyiken kell átmenni és még 100 m-t menni? De szerencsénkre épp volt ott egy rendőr, aki kicsit nehézkesen de útba igazított minket. Aztán nagyon ügyesen egy automatából vettünk magunknak jegyet, és végre a metrón voltunk. Gondoltuk akkot leszállunk 1 megállóval előbb és onnan sétálunk és keresünk végre egy helyet, ahol ehetünk, mert végül egész nap nem ettünk semmit. Na persze ez sem ment könnyen, kicsit tévelyegtünk, de végül megtaláltuk az állomást és mivel már csak kb. 15-20 percünk maradt bementünk egy helyre és vettünk 1-1 hamburgert magunknak.
Délután aztán elkezdett fájni a lábam, így estére már eléggé sántikáltam. Olyan érzés mintha csípőprotézist ültettek volna be, és épp újra tanulnék járni. De mintha egy kicsit lejjebb fájna, a combom oldalán. De minden lépésnél, és nagyon. Volt már valakinek hasonló? Először csak az egyik lábam fájt, de aztán már mindkettőre átterjedt. A vonaton ültünk 2 órát, az jó volt, de aztán felálltam, és alig bírtam menni, tényleg, mintha valami 80 éves lennék és botra lenne szükségem. Csak csoszogtam, mert a lábam nem bírom emelni, de mozgatni is alig. Nem tudom mitől, mert máskor is sétáltunk már sokat, de ilyen még soha nem volt. De olyan vagyok már mint egy rokkant, pedig nem is a térdem fájt, amit még akár meg is tudnék érteni. Szóval nem tudom mitől, lehet a sok sétától, de nagyon rossz. Gondoltam este majd alszok egy jót és mára elmúlik, de nem, este nem aludtam egy jót, mert minden fordulásnál fájt a lábam, és reggelre sem lett jobb, sőt most már a vádlimban is izomlázam van, még annyira sem bírok mozogni mint tegnap este. Szóval nem tudom mi van velem...
Összességében azért jó volt Párizs, bár ez az időjárás sokat elvett az élményből, de legközelebb nyáron megyünk vissza, hisz azért még így is elég sok látnivaló maradt! :)
Most megyek, pihenek egy kicsit, bár így ülve nem fáj, csak, ha függőlegesben vagyok meg mozgok. Azt hiszem jövő hétvégén nem megyünk sehova, ránk fér most már egy kis pihenés... :)
Puszi kedves olvasóim.
Na de történtek más említésre méltó dolgok is a héten ám! :) Kezdjük időrendi sorrendben. Csütörtökön volt 3 éve, hogy egy pár lettünk Tomival. Ez inkább az én erőfeszítésemnek köszönhető, de nagyon örül neki, hogy hagyta magát. Mindig tudom én, hogy mi a jó az én drágámnak. :) Szóval így, hogy elegondolunk, elég sok idő azért ez már, de reméljük még legalább 20-szor ennyi vár ránk. :) Koccintottunk este, meg egy filmet néztünk, nagyon nem ünnepeltünk, az ugyanis tegnap történt meg.
De előtte még tegnap este kaptam a hírt, hogy megszületett Edit kislánya. Ezt is nehezen tudom felfogni és megemészteni, hogy Edit ténylegesen anyuka lett. Olyan hihetetlen, hogy pár éve még Hotelt játszottunk a szülinapi zsúrokon és hasonlók, most meg már lassan a mi gyerekeink fogják ezt tenni... De nagyon gratulálok nekik, és nagyon sok boldogságot kívánok mégegyszer.
A hét következő eseménye pedig a tegnapi nap volt, amikor is Párizsba utaztunk egy napra. Reggel, vagyis inkább hajnali 4-kor keltünk. Sokat hezitáltunk hogyan menjünk ki a vasútra, aztán végül a metró mellett döntöttünk, gondolván, hogy talán mégiscsak az a legmegbízhatóbb. Ki is értünk időben a vasútra, bár várnunk kellett az első metrókra, de inkább várunk, mint, hogy lekéssük... Szóval megérkeztünk a vasútra, gondoltam veszek egy forró csokit, a vonaton majd megiszogatjuk, felmelegszünk. Na megyünk a check-in-hez, ahol is közlik velünk, hogy az italt nem vihetjük át a biztonsági ellenőrzésen, úgyhogy igyuk meg. Nagyszerű. Hát nem ittuk meg az egészet, sőt... Na de ennyi baj legyen. Átjutottunk a biztonságiakon is, meg az útlevélellenőrzésen is. Komoly ellenőrzés van, mintha csak repülőtéren lennénk, bár itt nem mondták, hogy nem lehet folyadék, stb nálad. A lányeg a lényeg, időben odaértünk. Számításaink szerint kb. 400km-t tettünk meg 2 óra 15 perc alatt. Nem lassan ment a vonat...
Megérkeztünk Párizsba, egész napra esőt írtak, de amikor kijöttünk a vaútról nem esett, egyből meg is örültünk, hogy milyen jó. Na nem tartott sokáig az öröm, mert kb 5 perccel később elkezdett esni az eső. Kisebb megszakításokkal (volt, hogy kb. 10 percig is kibírta eső nélkül) végig esett, nem nagyon, de ahhoz eléggé, hogy teljesen átázzunk és átfagyjunk. Estére pedig már szakadt rendesen. Az én csizmám kb fél óra után csurom víz volt, meg persze a zoknim is, volt, hogy állt a víz a csizmámban. Tomi cipője nem ázott át, de a kabátja meg a nadrágja igen... Ezt csak azért írom le, hogy érzékeltessem milyen körülményekkel kellett megküzdenünk, és sajnos veszítettünk. Na de a városra térve.
Első uticélunk a Notre-Dame volt, a vasúttól elsétáltunk oda, kb. 1 óra volt az út. Bementünk, épp mise is volt, úgyhogy Tomi örült, hogy épp kifogtuk. Körbesétáltuk, hatalmas még mindig, és persze nagyon szép is. A toronyba nem mentünk fel, így esőben és szélben nem láttuk sok értelmét, meg úgy voltunk vele az Eiffel toronyba úgyis felmegyünk majd.
Következő uticélunk a Louvre volt. Ide nem mentünk be, mert azt tervezzük, hogy még visszatérünk, és 1-2 órára amúgy sem érdemes bemenni, nekünk pedig most nem volt sok időnk, mert mindent meg akartunk nézni. De azért a Touillerák – vagy hogy írják – kertjében sétáltunk. Andi! Megtaláltam a szobrunkat, de sajnos nem tudtuk megcsinálni Tomival, mert esett az eső és nem akartuk hogy a gép az állványon ázzon.. Tavasszal, nyáron nagyon szép ez a park, most az esőben, hidegben, télen annyira nem ájultunk el a látványtól. Onnan végigsétáltunk az obeliszkig majd a Champs-Elysées-en a diadalívig.
Ekkor gondoltuk beülünk valami kis kávézóba felmelegedni meg enni valamit, mert reggel óta semmit nem ettünk, de az úton az Eiffel toronyif nem nagyon találtunk semmit persze a Ferrari bolton kívül. :)
Megérkeztünk az Eiffel – toronyhoz, a Trocadero felől támadtunk. Vagyis először még csak fényképezkedni próbáltunk, de Tomi lefagyott ujjaival és esőcseppekkel az objektíven harcolva nehezen ment. Na ott a tér vagy 30 m széles, és semmi sem akadályozza a kilátást a toronyra, mégis odajött hozzánk egy nő, hogy álljunk már arréb, mert most már ők is szeretnének fényképezkedni... No comment. Arrébb mentünk 1 lépést, és folytattuk a fényképezkedést, de sajnos így sem lett egy normális képünk, úgyhogy már csak emiatt is vissza kell mennünk. :) A torony legfelső szintje már ködbe vészett, le is volt zárva, így csak a 2. szintre jutottunk fel, bár oda is elég nehezen. Csak 2 bejárat volt nyitva, és ott is csak 2 pénztár működött, úgyhogy elég sokat álltunk sorba. Na, meglett a jegyünk, utána újabb sorban állás következett a lifthez. Végül feljutottunk, és egyből bementünk egy szuvenirboltba melegedni egy kicsit. Gondoltuk iszunk egy forró italt a büfében, de épp nem működött a gép... Végül aztán kimerészkedtünk egy gyors körre, fényképeztünk párat, majd vissza a langyosba. Mivel már majdnem sötétedett, Tomi szerette volna megvárni, míg kivilágítják a várost, hogy úgy is csinálhasson pár képet, de aztán elkezdett szakdni az eső, így nem tudunk fényképezni egyáltalán. Jó, akkor induljunk le, a liftnél persze kilóméteres sor, ígyhát nekivágtunk gyalog. De esernyővel kellett a lépcsőkön is menni, úgy esett az eső.
Nagy nehezen leértünk, volt még kb 2 óránk a vonat indulásáig, gondoltuk menjünk vissza akkor a vasúthoz, ott rengeteg kis kávézó volt, majd beülünk valahova. A baj csak az volt, hogy nem tudtuk hol van metrómegálló a közelben. Találtunk végül egy buszmegállót, ki is néztük a 42-es buszt, hogy az pont elvisz minket oda, és nem messze talán kellene, hogy legyen egy megállója. Jó, elindultunk, hogy megkeressük. El is ment mellettünk a busz, de nem állt meg sehol az úton. Itt, Londonban kb 100 méterenként megállnak a buszok, na ott 500m-en sem volt megállója. Végül találtunk egy állomást, ott megkérzetük hogyan tudunk eljutni a Nord Stationre, de a bácsi félreértett, és a Notr-Dame-hoz iányított minket. De így legalább elmondhatjuk, hogy ültünk emeletes vonaton! Durva, mi?! Na megérkeztünk a Notre-Dame-hoz, ott megkérdeztünk valakit, hogy jutunk el a vasútra, mondta hogy a 4-es metróval, itt felmegyünk a felszínre, átmegyünk az útn, és 100 m múlva ott lesz a megálló. Fel is mentünk a felszínre, csak épp egy útkereszteződés volt ott, szóval a 4 út közül melyiken kell átmenni és még 100 m-t menni? De szerencsénkre épp volt ott egy rendőr, aki kicsit nehézkesen de útba igazított minket. Aztán nagyon ügyesen egy automatából vettünk magunknak jegyet, és végre a metrón voltunk. Gondoltuk akkot leszállunk 1 megállóval előbb és onnan sétálunk és keresünk végre egy helyet, ahol ehetünk, mert végül egész nap nem ettünk semmit. Na persze ez sem ment könnyen, kicsit tévelyegtünk, de végül megtaláltuk az állomást és mivel már csak kb. 15-20 percünk maradt bementünk egy helyre és vettünk 1-1 hamburgert magunknak.
Délután aztán elkezdett fájni a lábam, így estére már eléggé sántikáltam. Olyan érzés mintha csípőprotézist ültettek volna be, és épp újra tanulnék járni. De mintha egy kicsit lejjebb fájna, a combom oldalán. De minden lépésnél, és nagyon. Volt már valakinek hasonló? Először csak az egyik lábam fájt, de aztán már mindkettőre átterjedt. A vonaton ültünk 2 órát, az jó volt, de aztán felálltam, és alig bírtam menni, tényleg, mintha valami 80 éves lennék és botra lenne szükségem. Csak csoszogtam, mert a lábam nem bírom emelni, de mozgatni is alig. Nem tudom mitől, mert máskor is sétáltunk már sokat, de ilyen még soha nem volt. De olyan vagyok már mint egy rokkant, pedig nem is a térdem fájt, amit még akár meg is tudnék érteni. Szóval nem tudom mitől, lehet a sok sétától, de nagyon rossz. Gondoltam este majd alszok egy jót és mára elmúlik, de nem, este nem aludtam egy jót, mert minden fordulásnál fájt a lábam, és reggelre sem lett jobb, sőt most már a vádlimban is izomlázam van, még annyira sem bírok mozogni mint tegnap este. Szóval nem tudom mi van velem...
Összességében azért jó volt Párizs, bár ez az időjárás sokat elvett az élményből, de legközelebb nyáron megyünk vissza, hisz azért még így is elég sok látnivaló maradt! :)
Most megyek, pihenek egy kicsit, bár így ülve nem fáj, csak, ha függőlegesben vagyok meg mozgok. Azt hiszem jövő hétvégén nem megyünk sehova, ránk fér most már egy kis pihenés... :)
Puszi kedves olvasóim.
Ágikám, az eiffel lépcsői elég fájdalmasak tudnak lenni. Szerintem az egész napos séta (vizes cipő) minden egyben. Majd csak szépen elmúlik... Nekünk is esett az eső, mikor utoljára voltunk, esküszöm Párizsban többet esik, mint Londonban...
VálaszTörlésHelóka!
VálaszTörlésCsak pihenjél sokat, az segíteni fog...talán Trigláv után mi is így voltunk. Itthon minden rendben, kedden védek, holnap prezit csinálok, itta hó szakad egész nap. Fiúk már lepihentek én is megyek aludni, puszi a hasikótokra, anya
Boldog névnapot, Ági! :)
VálaszTörlés