Na hol is kezdjem. Csak röviden tudósítok az otthon töltött időről, mivel úgyis nagyrészt azok olvassák a blogot, akikkel amúgy is találkoztunk. :)
Szóval 26-án hazaértünk szerencsésen és hulla fáradtan. Tomi családja jött ebédre, a változatosság kedvéért szárma volt, de finom volt. :) Este karácsonyoztunk a családdal, Andival is beszéltünk amíg el nem aludt, ajándékoztunk. Pár napot utána még otthon voltunk, aztán elmentünk 29-én Győrbe, találkoztunk az ottani bandával is. A füstöt leszámítva jó volt az este, beszélgettünk sokat, iszogattunk, aztán hazamentünk. Másnap Gabival találkoztunk, utána vásárolgattunk az Árkádban egy kicsit, majd Szombathely felé vettük az útirányt. Na ekkor kezdődtek a bajok... :)
Már egész nap éreztem, hogy nem vagyok 100 %-os, de estére jól belázasodtam. Másnap egész délelőtt ágyban voltam, lámpáztam, kúráltam magam, és délutánra jól is lettem, hiszen Szilveszter volt! Aniékhoz mentünk, náluk volt a buli. Énekeltünk, illetve csak próbálkoztunk, fiúk játszottak, mi sütöttünk Ani féle virslis cuccot, ami nagyon fini. Én nem is ittam alkoholt egész este, hasam is fájt, aztán hányingerem is volt, úgyhogy betegesen, nyugodtan telt az este. Éjfélkor koccintottunk majd 2 körül mi már otthon is voltunk. Igaz nem volt hatalmas buli, de azért jól telt a Szilveszter, jól éreztük magunkat. Laci is akkor ért haza a buliból, de még várta a haverjait, mert ők még maradtak.
Eljött végül 2010 is. 2009-t nem összegezem, de azt hiszem jó év volt sok történéssel, sok jó dologgal, utazással, de inkább most nem is gondolok bele mennyi minden történt velünk. Koncentráljunk 2010-re, hiszen a természetgyógyász is megmondta a mának kell élni, és nem a múlton rágódni, elmélkedni. Szóval ennek jegyében jöjjön hát 2010.
Nem indult túl jól az évünk, de bízunk benne, hogy innentől már csak jobb lesz. Január 1-re Tomi is lebetegedett, én sem voltam még egészséges, de azért nekivágtunk az útnak Csatkára. Találtunk egy buszt, ami nem messze Csatkától megáll, így a mellett döntöttünk, bár 3 és fél órát írt az útra alapból is. Na sebaj, elindultunk, minden rendben, és kb 10 km-re Bakonyszombathelytől – ahova Tomi apukája kijött elénk – lerobbant a busz. De konkrétan megállt az úton, pár métert még meg tudtunk tenni kuplungozva, de aztán teljesen megadta magát a járgány. Tomi apukája eljött értünk, nem vártuk meg az új buszt amit küldtek, úgyhogy így még talán jól is jártunk. Szerecsénk volt, hogy már a cél előtt robbant le, és nem kellett többet várni.
Mikor megérkeztünk Tomiékhoz mindketten lázasan nyomtuk, végülis mindkét napot nagyrészt ágyban fekve teával a kezünkben töltöttük. Nekem egyik nap a homlokom is elkezdett fájni, gyorsan inhaláltam is kétszer, így nagyjából el is múlt. Aztán visszamentünk Győrbe, Tomi találkozott még a barátaival, én meg mentem haza. Persze késett 20 percet az IC, úgyhogy aznap sem volt szerencsém, és még beteg is voltam... Na de mikor hazaértem, anyu kúrált, úgyhogy most már teljesen egészséges vagyok.
Aztán eljött a csütörtök az utazásunk napja. De közben már értesültünk a londoni rossz időről, így nagyon figyeltem egész nap, hogy nem törlik-e esetleg a járatunkat, mi lesz, vissza tudunk-e jönni stb. Tomiék meg is érkeztek, bepakoltunk, útra készen, még egy utolsó pillantás a honlapra, e-mailekre, és indulás. Fél 5 előtt pár perccel indultunk el, időben ki is értünk a reptérre, majd kiderült, hogy törölték a járatunkat és a következő ami jön és hely is van rá, az hétfőn van. Na éljen, nagyon jó. Mondták, mehetünk más járattal is, de azt nem térítik, és egyébként sincs már hely a többi járaton sem. Na jó, hazamentünk, hívtuk a főnököt, hogy hétfőig még maradunk... Gond nem volt belőle, de mi annyira nem örültünk neki, hogy plusz 2 nap szabink elúszott... Amúgy sem volt sajnos túl sok, de így... Na mindegy. Otthon töltöttük a hétvégén, szombaton délután elmentünk Csatkára még egyszer, vasárnap még misén is voltunk. Ennek köszönhetően újből megbizonyosodott bennem, hogy miért is nem vagyok hívő katolikus. Este értünk haza, még egy gyors találka a lányokkal, Ani csinált palacsintát vacsira, aztán haza, pakolás, küzdelem a táskák méreteivel és a kilókkal...
Ma reggel aztán úgy döntöttünk újból megpróbálkozunk a hazajövetellel. Figyeltem az e-maileket, mert tegnap este is havazott. Nem jött semmi, így útnak eredtünk. És láss csodát nem törölték a járatot, és hazajutottunk. Szerintem pár kilóval többet pakoltunk, de nem is mérték, úgyogy minden rendben volt. Igaz 40 perc késéssel indultunk, indulás előtt valamivel lekezelték a gép szárnyait, gondolom valami fagyálló folyadékkal, de aztán minden rendben volt. A vonatok is közlekedtek, el is értünk egy csatlakozást, bár azért vonatokat még töröltek... Na de azért a körülmények, amik itt vannak... Van vagy 5 centi hó is, de egy járda sincsen letakarítva, még a vasúton a peron sem... Hát meg is értem, ilyen hidegben havat lapátolni, kinek van kedve... Szóval a vasútról hazafele nem volt könnyű a bőröndjeinkkel a havas utakon, de hazajutottunk. Remélem holnap reggel minden vonat menni fog, és gond nélkül be tudunk jutni a munkahelyre. Több napot már tényleg nem engedhetünk meg magunknak.
Egyébként hazaértünk, egyből elmentünk boltba venni egy kis élelmet, kipakoltunk, ehhez persze át kellett rendezni a konyhát, hogy minden beférjen, de sikerült. Közben leolvasztottuk a fagyasztót is, kitakarítottuk a szobánkat, vacsoráztunk, most meg írok. De lassan be is fejezem, igaz itt még csak 8 óra, de azért hosszú volt ez a nap is. Holnap meg munka... Reggel 7-kor kelés.
Szóval így történt, hogy otthon voltunk. Most már viszont újra itthon, vissza a régi kerékvágásba, és szombaton Párizsba készülve. :) De arról majd legközelebb...
Ja, és igen, ismét megfogadtam, hogy többet írok majd, de tudjátok milyen rossz vagyok a fogadalmaim betartásában... De azért persze igyekszem. :) BUÉK
Szóval 26-án hazaértünk szerencsésen és hulla fáradtan. Tomi családja jött ebédre, a változatosság kedvéért szárma volt, de finom volt. :) Este karácsonyoztunk a családdal, Andival is beszéltünk amíg el nem aludt, ajándékoztunk. Pár napot utána még otthon voltunk, aztán elmentünk 29-én Győrbe, találkoztunk az ottani bandával is. A füstöt leszámítva jó volt az este, beszélgettünk sokat, iszogattunk, aztán hazamentünk. Másnap Gabival találkoztunk, utána vásárolgattunk az Árkádban egy kicsit, majd Szombathely felé vettük az útirányt. Na ekkor kezdődtek a bajok... :)
Már egész nap éreztem, hogy nem vagyok 100 %-os, de estére jól belázasodtam. Másnap egész délelőtt ágyban voltam, lámpáztam, kúráltam magam, és délutánra jól is lettem, hiszen Szilveszter volt! Aniékhoz mentünk, náluk volt a buli. Énekeltünk, illetve csak próbálkoztunk, fiúk játszottak, mi sütöttünk Ani féle virslis cuccot, ami nagyon fini. Én nem is ittam alkoholt egész este, hasam is fájt, aztán hányingerem is volt, úgyhogy betegesen, nyugodtan telt az este. Éjfélkor koccintottunk majd 2 körül mi már otthon is voltunk. Igaz nem volt hatalmas buli, de azért jól telt a Szilveszter, jól éreztük magunkat. Laci is akkor ért haza a buliból, de még várta a haverjait, mert ők még maradtak.
Eljött végül 2010 is. 2009-t nem összegezem, de azt hiszem jó év volt sok történéssel, sok jó dologgal, utazással, de inkább most nem is gondolok bele mennyi minden történt velünk. Koncentráljunk 2010-re, hiszen a természetgyógyász is megmondta a mának kell élni, és nem a múlton rágódni, elmélkedni. Szóval ennek jegyében jöjjön hát 2010.
Nem indult túl jól az évünk, de bízunk benne, hogy innentől már csak jobb lesz. Január 1-re Tomi is lebetegedett, én sem voltam még egészséges, de azért nekivágtunk az útnak Csatkára. Találtunk egy buszt, ami nem messze Csatkától megáll, így a mellett döntöttünk, bár 3 és fél órát írt az útra alapból is. Na sebaj, elindultunk, minden rendben, és kb 10 km-re Bakonyszombathelytől – ahova Tomi apukája kijött elénk – lerobbant a busz. De konkrétan megállt az úton, pár métert még meg tudtunk tenni kuplungozva, de aztán teljesen megadta magát a járgány. Tomi apukája eljött értünk, nem vártuk meg az új buszt amit küldtek, úgyhogy így még talán jól is jártunk. Szerecsénk volt, hogy már a cél előtt robbant le, és nem kellett többet várni.
Mikor megérkeztünk Tomiékhoz mindketten lázasan nyomtuk, végülis mindkét napot nagyrészt ágyban fekve teával a kezünkben töltöttük. Nekem egyik nap a homlokom is elkezdett fájni, gyorsan inhaláltam is kétszer, így nagyjából el is múlt. Aztán visszamentünk Győrbe, Tomi találkozott még a barátaival, én meg mentem haza. Persze késett 20 percet az IC, úgyhogy aznap sem volt szerencsém, és még beteg is voltam... Na de mikor hazaértem, anyu kúrált, úgyhogy most már teljesen egészséges vagyok.
Aztán eljött a csütörtök az utazásunk napja. De közben már értesültünk a londoni rossz időről, így nagyon figyeltem egész nap, hogy nem törlik-e esetleg a járatunkat, mi lesz, vissza tudunk-e jönni stb. Tomiék meg is érkeztek, bepakoltunk, útra készen, még egy utolsó pillantás a honlapra, e-mailekre, és indulás. Fél 5 előtt pár perccel indultunk el, időben ki is értünk a reptérre, majd kiderült, hogy törölték a járatunkat és a következő ami jön és hely is van rá, az hétfőn van. Na éljen, nagyon jó. Mondták, mehetünk más járattal is, de azt nem térítik, és egyébként sincs már hely a többi járaton sem. Na jó, hazamentünk, hívtuk a főnököt, hogy hétfőig még maradunk... Gond nem volt belőle, de mi annyira nem örültünk neki, hogy plusz 2 nap szabink elúszott... Amúgy sem volt sajnos túl sok, de így... Na mindegy. Otthon töltöttük a hétvégén, szombaton délután elmentünk Csatkára még egyszer, vasárnap még misén is voltunk. Ennek köszönhetően újből megbizonyosodott bennem, hogy miért is nem vagyok hívő katolikus. Este értünk haza, még egy gyors találka a lányokkal, Ani csinált palacsintát vacsira, aztán haza, pakolás, küzdelem a táskák méreteivel és a kilókkal...
Ma reggel aztán úgy döntöttünk újból megpróbálkozunk a hazajövetellel. Figyeltem az e-maileket, mert tegnap este is havazott. Nem jött semmi, így útnak eredtünk. És láss csodát nem törölték a járatot, és hazajutottunk. Szerintem pár kilóval többet pakoltunk, de nem is mérték, úgyogy minden rendben volt. Igaz 40 perc késéssel indultunk, indulás előtt valamivel lekezelték a gép szárnyait, gondolom valami fagyálló folyadékkal, de aztán minden rendben volt. A vonatok is közlekedtek, el is értünk egy csatlakozást, bár azért vonatokat még töröltek... Na de azért a körülmények, amik itt vannak... Van vagy 5 centi hó is, de egy járda sincsen letakarítva, még a vasúton a peron sem... Hát meg is értem, ilyen hidegben havat lapátolni, kinek van kedve... Szóval a vasútról hazafele nem volt könnyű a bőröndjeinkkel a havas utakon, de hazajutottunk. Remélem holnap reggel minden vonat menni fog, és gond nélkül be tudunk jutni a munkahelyre. Több napot már tényleg nem engedhetünk meg magunknak.
Egyébként hazaértünk, egyből elmentünk boltba venni egy kis élelmet, kipakoltunk, ehhez persze át kellett rendezni a konyhát, hogy minden beférjen, de sikerült. Közben leolvasztottuk a fagyasztót is, kitakarítottuk a szobánkat, vacsoráztunk, most meg írok. De lassan be is fejezem, igaz itt még csak 8 óra, de azért hosszú volt ez a nap is. Holnap meg munka... Reggel 7-kor kelés.
Szóval így történt, hogy otthon voltunk. Most már viszont újra itthon, vissza a régi kerékvágásba, és szombaton Párizsba készülve. :) De arról majd legközelebb...
Ja, és igen, ismét megfogadtam, hogy többet írok majd, de tudjátok milyen rossz vagyok a fogadalmaim betartásában... De azért persze igyekszem. :) BUÉK
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése