MR vizsgálat vagy mégsem?

A hét egész jól telt, sokat nevettünk a munkahelyen, jó volt, bár rengeteg a munka, és nagyon sok hülye emberrel hozott össze a sors a héten, de ezt leszámítva gyorsan telt és jó volt.

Eljött hát a péntek, a várva várt MR vizsgálat napja. Elkéreckedtem a munkahelyről, már fél 4 után eljöttem, mert 5-re volt időpontom. Elég gyorsan meg is találtam a helyet, így már jóval előtte ott voltam, úgy fél 5 után. Azoknak, akik a részletekre kíváncsiak, leírom a poént, hogy ne kelljen tovább olvasniuk. Nem volt vizsgálatom.

Akik kíváncsiak arra, hog miért is nem, azok olvassák tovább. Szóval odamentem, egyből mondom, hogy van bennem 2 csavar, baj-e? Kérdezi a nő, hogy mikor tették belém, mondom vagy 10 éve, azt mondta akkor nem gond. Kérdezi, hogy abban a lábamban van-e amelyiket vizsgálják, mondom igen, a balban, és mindenképpen a BAL lábamat kell megvizsgálni, nem tudom tudnak-e róla. Azt mondta, hogy leelenőrzi. Mondom jó, akkor foglaljak helyet, majd hívnak. Fél 6-kor rám is kerül a sor, bemegyek, mondja a pasi, hogy akkor ide feküdjek, mindkét lábam egyem oda, de a jobb térdről lesz a vizsgálat, ugye? Mondom, NEM, a BAL térdről. Jó, megnézi. Hát a beutalón jobb láb van, így ők csak arról csinálhatnak felvételt, a balról nem, de megpróbálják elérni a dokit, hogy javítsa ki, és akkor megcsinálják a balról. Foglaljak helyet. Jó. Kis idő múlva jön a csaj, hgy elérték a helyet, majd átküldik újra a javított beutalót, akkor majd az ő főnökük rábólint még, és megcsinálják a vizsgálatot még ma, de lehet beletelik pár órába. Mondom jó. Na pár perc múlva jön egy másik nő, hogy beszélni szeretne velem. Üljek le, na modnom már ez is, mindenki csak leültet itt, de vizsgálni senki nem akar. De az van, hogy átfaxolták a papírt, de az eredetit, amin még mindig a jobb láb van, és a dokit nem tudják elérni, és törvény ellenes a másik lábat vizsgálni mint amire a beutaló szól, úgyhogy ők pénteken este 6-kor mást már nem tudnak csinálni, majd hétfőn utána járnak, és kapok új időpontot. Kicsit ideges voltam ekkor.

Az a balfék doki, hogy szépen írjam le, meg sem kérdezi melyik térdem fáj, várok majd 2 hetet, hogy legyen időpontom, elkéreckedek a munkahelyről, várok a vizsgálatra 2 órát, majd közlik velem, hogy ha szeretném csinálnak egy felvételt a jobb lábamról, de nem sok értelmét látják ők sem, ha a ballal van gond. Hétfőn az első utam a dokihoz fog vezetni, illetve nem is hozzá, hanem az egészségházba, panaszt teszek, és megmondom, hogy ehhez a dokihoz én még egyszer semmi szín alatt nem akarok menni. Ne szórakozzunk már egymással. Mi lesz ha esetleg majd műtétre kerül a sor? Igazán elgondolkozok ezen most már... Ekkora egy balfék dokit, le sem szarja az egészet, meg sem kérdezi melyik lábam fáj, aztán a hasára csap, és beírja, hogy a jobb, ezzel felesleges problémákat, köröket okozva nekem...

Hétfőn reggel hivatalosan panaszt fogok tenni ellene, de legalábbis leordítom annak a fejét, aki a recepción lesz éppen... Bár tudom, hogy nem ő tehet róla, de ez akkor is teljesen elfogadhatatlan szerintem... Egyre jobban fáj napról napra, és most még újabb 2 hetet kell majd várnom gondolom a következő időpontra... Hú, nagyon ideges vagyok.

De ezzel még nem értek véget megpróbáltatásaim, mert hazajöttem, és ahogy csuktam be az ajtót, valami pattanást hallottam, és többet nem lehetett becsukni.... Valami lánc, rugó kijött a helyéről. Most Tomi meg Stipi megszerelte, úgyhogy az legalább nem ment tönkre teljesen.

De azt hiszem mindenki testi épsége megóvása érdekében az lesz a legjobb, ha most lenyomok valami erőset, vagy 2-t, vagy 3-t.... Nem indul túl jól az angol kálváriám a térdemmel...

Megyek is, mert most úgysem tudok más, kellemesebb dolgokról írni...