Gaucho

Hol is kezdjem, sok minden történt. Vagyis annyira nem, de érdekesek. :)

  

Szerdán St. Patrick nap volt, ezért elmentünk a kollégáimmal inni egyet. Természetesen mindenki Guiness-t ivott, rajtam kívül. Én maradtam a cidernél. :) De jó volt, beszélgettünk egy kicsit, aztán én eljöttem előbb, mert Tomi várt itthon. :)

  

Szombaton aztán végre szabad voltam, kivételesen nem dolgoztam. De jövő szombaton fogok! :( Na sebaj. Kihasználtuk most ezt a szombatot, bementünk a városba telefont vadászni, immáron sokadjára, mert még mindig nem tudtam eldönteni milyen telefont szeretnék. Persze nem találtunk olyat amilyet kinéztem, de sebaj. Bevásároltunk, aztán el is ment a délelőtt.

  

Én meg este mentem az egyik kollegám, az Anne-Lise búcsúbulijára. Először csak beültünk valahova egy italra, aztán az esőben átmentünk az étterembe, a Gauchoba. Ez egy argentín étterem, és nagyon exkluzív. Először is Chelsea-ben volt, ami ugye nem a legolcsóbb londoni helyek egyike...

 

 Amikor odaértünk ajtót nyitottak nekünk, de elég sötét volt az egész étterem. Aztán odavezettek minket az asztalunkhoz, egy pincér foglalkozott velünk egész este, érdekes volt. :) Kezdtük egy-egy koktéllal, aztán jött a pincér, egy tálcán hozta a húsokat. Elmondta, hogy melyik milyen része a marhának, melyiket mennyire átsütve ajánlja, stb...

 

 Nagy nehezen sikerült aztán kiválasztanom az előételt. Nehéz volt ugyanis választani, mivel 2 étel kivételével minden valami tengeri herkentyű volt. Volt még tonhal, de azt nem mertem bevállalni, mert nem tudtam, hogy nyers lesz-e vagy milyen. Aztán maradtam a kis töltött tésztáknál. Ilyen sült tészta volt, kukoricás töltelékkel, nagyon finom volt. Jól választottam. 

 

 Na aztán jött még csak a nehéz döntés. Mivel ez inkább egy stake house volt, nem nagyon volt marhán kívül más. Egy csirkeétel volt, meg különböző steak-ek. Hát mondanom sem kell, hogy mindenki steak-et választott, én nagyon hezitáltam, mert még soha nem ettem, és nagyon irtózom a nyers hústól. Na végül rábeszéltek, hogy kérjek azt, jól átsütve. Na jó. Végülis finom volt nagyon a hús, nem volt véres egy cseppet sem,puha volt, tényleg nagyon finom volt, de a köret... :) Az még jobb volt. Kértem valami spenót leveleket, meg kukorica püré szerűség volt visszatölte a kukorica hajba, és abban még megpárolva. Nagyon-nagyon finom volt, tényleg. Úgyhogy én nagyon meg voltam elégedve az ételemmel, mégsem mondhatnám, hogy jó ízűen tudtam elfogyasztani.

  

Mellettem ugyanis a Dave és a Mala ült, és mindketten félig átsütve kérték, de még ez volt a jobbik, mert a többiek meg szinte nyersen ették. A félig átsütve azt jelentette, hogy kb az 5 centi vastag hús alján meg a tetején is volt kb 1-1 centis barna rész, talán még a közepe is meleg volt. Na de a nyers?? Hát azt éppen, hogy csak érte valami hő, tuti hideg volt belül... És már amikor kihozták állt a vértócsa a hús alatt, szóval igyekeztem nem nézegetni mások kajáját, és csak a sajátomra koncentrálni, de nem voltam túl jól a vacsora alatt, és nem az alkohol miatt. Komoly émelygést váltott ki belőlem már csak ezeknek a húsoknak a látványa is, ahogy darabolták, aztán a szájukba vették... Hú, nem értem ezeket az angolokat.

 

 Na aztán még desszertet is ettünk, én vanilía flant kértem, ez egy spanyol puding szerű édesség, nagyon finom volt. 

 

Szóval összességében az étel nagyon finom volt, amíg nem néztem oldalra, és az este is jó hangulatban telt. Bár úgy volt, hogy utána még megyünk valami clubbab is, de aztán mindenki bepunnyadt, és hazament az utolsó vonattal. Mi a Dave-el elmentünk Beckenham Junctionig, és onnan mentünk taxival, mert Chelsea-ből nagyon drága lett volna.

 

Ja, az étterem nem volt olcsó, egymagam fizettem 63 fontot... Csak viszonítás képpen, a múltkor a lengyel étteremben Tomival ketten fizettünk ennyit, és Tomi már azon is fel volt háborodva, hogy milyen drága volt. Na ez volt a drága. De azért persze kaptál is a pénzedért, de még így is.

Ja, és még valami, a wc-ben, ahova pisilésen kívül rendbeszedni magukat járnak a nők, olyan sötét volt, hogy csak na. Komolyan, esélyed nem volt, hogy a tükörben lásd magad... Durva volt, viccelődtünk is ezen, hogy elemlámpát kell vinni, mert olyan sötét van. Érdekes volt. Székeken kívül egyébként is minden fekete volt, az egész wc is fekete volt, világítás meg alig. Biztos azért, hogy ne lásd mennyire véres a húsod... Vagy nem tudom. 

 

Na de képzeljétek a taxis egy szlovákiai magyar srác volt. Már az elején feltűnt, hogy olyan magyaros akcentussal beszéli az angolt, aztán félúton megkérdezte, hogy hova valósi vagyok mondom én magyar vagyok, és te? Mondta, hogy ő meg szlovék, de beszél magyarul, Kassa környékéről származik. Már 6 éve Londonban van, de nem szereti, úgyhogy haza akar menni... Kicsi a világ, és főleg sok a magyar. :) 

Egyébként már éjfél után nem sokkal itthon voltam, még Tomi is fent volt. Ma takarítottunk, meccset néztünk, meg főztünk. Megcsináltam a csirkés, spenótos! tésztát. Tomi beleegyezett, és még azt mondta nem is olyan rossz, egész jó. :) Szóval egy kicsit ízlett neki. A desszer madártej volt, finom lett az is, bár Tomi nem nagyon szereti. Szóval ez nem az ő napja volt, de azért azt mondta mindenre, hogy nem volt olyan rossz. :)

 

Egyébként eldöntöttem végül, hogy milyen telefont veszek, és már a PAC kódom is elkértem. Holnap meg is rendeljük a Motorola Milestonet. Jó kis telefon, Tomi már egy csomó dolgot le is töltött rá, pedig még meg sincsen a telefonom. :) 

 

Na most megyek, holnap munka sajnos, meg valószínű szombaton is...