2010

Eljött az év utolsó napja, hát itt az elszámolás ideje… Hogy milyen év volt nekünk 2010? Nem is kell gondolkodnom rajta, mozgalmas. Aki olvasta a blogot rendszeresen, annak nem kell elmondanom miért, aki pedig nem, annak íme egy kis összefoglaló a legfontosabb eseményekről.

Januárban otthon voltunk, vagyis még tavaly karácsonykor, január elején akartunk visszajönni, de a nagy hóhelyzet miatt „sajnos” 4 nappal tovább voltunk otthon. Így indult az évünk, jó, mi? Na de utána felpörögtek az itteni események, mert ha jól emlékszem február vége fele erősödött bennünk a házvásárlás gondolata, és talán március elején mentünk el először a tanácsadóhoz. Megkérdeztük kaphatunk-e egyáltalán hitelt, milyen feltételekkel, megvalósítható-e egyáltalán a tervünk. Miután megkaptuk a jó hírt bele is vetettük magunkat a háznézésbe.

Ha jól emlékszem február – március környékén volt a kis baki is a térdemmel, amikor is a jobb térdet írták fel először MR vizsgálatra, ott nem voltak hajlandóak megcsinálni a bal térdre, majd újabb 2-3 hét után sikerült egy időpontot szerezni a bal térdre is…

Na de vissza a házvásárláshoz… Több mint 3 hónapon keresztül minden egyes hétvégén, hét közben is több napon házakat és házakat néztünk. Volt olyan ahol már a ház előtt legszívesebben azt mondtuk volna, hogy ezzel ne is húzzuk az időnket, és volt olyan lakás is, ami nagyon nagyon közel volt ahhoz, hogy rámondjuk az áment. Aztán május elején találtuk meg ezt, amikor már majdnem feladtuk és áttértünk volna a lakásokra, a semmiből, hirtelen meglett ez a kis házikó! Ahogy előtte sokan mondtátok, egyből tudtuk, hogy ez lesz az, amint beléptünk az ajtón. És igen, meg is lett! Emlékszem, épp a kórházban voltam a térdemmel amikor hívott az ügynök, hogy elfogadta a tulaj az ajánlatunkat. Hát a szívem majd kiugrott a helyéről, de legalább jó helyen voltam. :) Ez történt május vége felé. Ez után sem nyugodtak meg a kedélyek azért, mert elindult a küzdelem az ügyvédekkel és az ügynökséggel… Telefonálgatások, papírok kitöltése és hasonlók.

A nagy procedúra közepette aztán Június közepén elmentünk Amerikába nyaralni a családdal. 12 nap alatt számos városban voltunk, számtalan híres és szép helyet, várost néztünk meg, számtalan mérföldet autóztunk, egyik helyről a másikra… Nagyon jó volt, bár pihentetőnek nem neveznénk azért. Közben foci vb is volt, a spanyolok győztek.

Visszatérvén a pihenésről aztán végre befejeződött a procedúra, és megkaptuk az első házunk kulcsait. Kicsit több mint 1 hónapunk volt rá, hogy kipofozzuk. Először itt voltak a Gáborék 2 és fél hétig, kivették a fal egy részét, kivakolták az egész házat.

Augusztus 5-re pedig a tesóm és Tomi a legjobb szülinapot szervezték meg! :) Ezúton is köszönöm mindenkinek, nagyszerű volt! :) Csak egy aprócska hibája volt, hogy másnap műtötték a térdemet, de erről természetesen nem ők tehettek.

Pár nappal a műtét után végeztek Gáborék is, elkezdhettünk mi dolgozni. Plafonok, falak meszelése, padlófestés, takarítás, és még sorolhatnám. A költözésünkig minden este és minden szombaton és vasárnap itt voltunk a háznál reggeltől estig, amennyi időnk csak volt. Nagyon sokat dolgoztunk, nagyon el is fáradtunk, de megérte!

Szeptember elején aztán elköltöztünk, bár csak előző este és aznap reggel pakoltuk be a dolgokat, de megvalósult. Azóta kicsit lassabb tempóban, de a munka tovább folyik. Költözés után festettük ki még a folyosót, és raktuk össze a bútorok nagy részét. Szeptember 13-tól pedig Andi is itt van.

Október végén itt volt anya meg a Laci, takarítottak, Laci segített a Tominak összerakni az első akasztós szekrényét.

Novemberben voltunk a kolléganőm esküvőjén, a kollégám házavatóján, decemberben aztán mi is tartottunk egy kisebb házavatót, karácsonyi vacsorát, szóval minden hétvégén volt program azért így is bőven. Aztán már a karácsony is elmúlt. 24-én még mindannyian dolgoztunk, szóval csak délután díszítettük a fát, főztünk, vacsoráztunk, majd ajándékoztunk. Sok szép ajándékot kapott mindenki, békességben, nyugalomban telt az ünnep. Nagyon jó volt igazából, azt leszámítva, hogy a családjainkkal nem találkoztunk. Az elmúlt 2 napban ugyancsak dolgoztunk mindannyian, nem rég értünk haza ma is. Még nem igazán tudjuk mi lesz a ma esti program, de még van pár óra az évből, hogy kitaláljuk.

Összességében jól telt az év, nagyon sok minden történt velünk, jó kis évünk volt. Reméljük, hogy a következő is hasonlóan jó lesz, bár ha csak fele ennyi dolog történik velünk, akkor is nagyon jó lesz. :) Bár azért, hogy ne valljunk szégyent, az első negyedév már be van táblázva eléggé… :)

Most megyek, jó bulizást mindenkinek ma estére, ahogy anyukám mondaná „Csak okosan!”

Boldog Új Évet!!

Puszi

U.i.. Nem fogadom meg, hogy rendszeresebben fogok írni, mert úgysem tudom betartani!!