Rossz hétvége

Amilyen jól indult a hétvége, olyan rosszul végződik úgy látszik...

Ma reggel elentem a városba találkozni Krisztivel és Ritával. Vásárolgattunk is egy kicsit, jól telje a nap.

Reggel még egy bonyolult projektbe kezdtem, hogy átmásoljam a telefonszámokat az új telefonomba. Az O2-s kártyámról át kellett tennem az összes számot a független magyar kis Motorolamra, aztán onnan pedig az új kártyára. Úgyhogy a vonatúton reggel ezzel foglalatoskodtam, az új telefonom isgazából nem is használtam. A Krisztinek mutattam meg csak kb. 2 percre.

Na mikor jönnék már haza, gondoltam akkor befejezem a másolást és átteszem a kártyát az új telefonba. Át is teszem, na mondom akkor bekapcsolom, hiszen egész nap nem használtam. Teljesen le volt merülve, bekapcsolni sem lehetett... Durva azért, hogy egy teljesen új telefon 0 perc használattal kb 6 óra alatt lemerül, úgy, hogy egész éjjel a töltőn volt. Úgyhogy holnap adok neki még egy esélyt, aztán azt hiszem visszaküldöm a cégnek, mert ez azért nem normális.

Na de itt még nem ért véget a kálváriám, mert gondoltam megnézem az emiljeim, be is lépek, az egész oldal japán vagy kínai vagy mit tudom én milyen hieroglifákkal van tele... Persze sehol egy felirat, hogy itt lehet átállítani a nyelvet valami európaira... Na nagy nehezen ezt sikerült a sok kattintás után, de még csak eztán jött a fekete leves. Ugyanis immáron másodszor történt meg velem, hogy elszállt az egész, az összes emilem eltűnk, az összes kontaktom, minden...

Ennél jobb nem is történhetne velem. Úgyhogy ha a windowslive-os címemről kaptok emilt töröljétek, mert megszüntettem az, és biztosan nem tőlem megy. Azt hiszem be is fejezem a pályafutásom a hotmaillel...

Létrehoztam 2 új e-mail címet, légszi írjatok nekem egy e-mailt, hogy meglegyen az e-mail címetek, meg msn-en is vegyetek fel, mert ugye nekem elúszott mindenem, és fejből nem tudom a címeiteket sajnos...

Az új e-mail címeim: kovacs.agnes21@googlemail.com vagy agi.kovacs@yahoo.co.uk

Az msn azonosítóm maradt: agnes.kovacs@windowslive.com de errőla címről biztosan nem fogtok emilt kapni, és légyszi ne is írjatok erre!

Köszi, és jobb hetet mindenkinek. Andinak jó mulatást Miamiba, öcsém meg remélem nem volt nagyon részeg a szülinapján. :)

Boldog szülinapot, Laci!

Mivel a családomat nem lehet elérni beszélőre, kénytelen vagyok ez úton nagyon boldog születésnapot kívánni kedves öcsémnek. Bár, ha belegondolok, biztosan bulizik, hiszen 16 lett ma, és ebben a korban már mi is nagyban nyomtuk. Szóval jó szórakozást akkor, de tudod, ahogy anya mondaná, csak okosan! Aztán majd remélem egyszer beszélni is sikerül, mert mostanában eléggé elhanyagoltál...

Egyébként egész nap dolgoztam ma, remélhetőleg ez volt az utolsó túlóra. Mielőtt jöttem volna el, mondta a főnök, hogy akkor a 3 napnyi túlóráért igaz, hogy csak 4,5 nap járna, adnak nekem egy teljes hét extra szabit. Ezen kívül szeretné megköszönni a fáradozásaimat is, és kimutatni mennyire hálás, ezért felajánlja, hogy a cég számlájára elmehetünk Tomival egyik nap vacsorázni. Kb. 70 font értékben azt mondta. Szóval rendes tőle, bár ha azt mondja, hogy megemeli a fizetésem pár ezressel, azt sem bántam volna, főleg, hogy tudomásomra jutott, hogy egyes emberek elég busás bónuszban részesülnek. De természetesen a ónusz az egszerű földi halandóknak, mint mi, akik keményen dolgozunk nem jár, csak a managereknek... De ezen már túltettem magam, pedig eléggé bosszantó. Na mindegy, ehhez képest a vacsora nem sok, de persze több a semminél ez is. Egyébként örülök neki, szóval ne értsetek félre, meg meglepődtem rajta, tényleg. :)

De azért remélem a túlórát most egy időre elefelejthetem, egyébként is sűrűk lesznek a hétvégék mostanság.

Holnap is reggel Krisztivel találkozok, utána Ritával, este meg Vikiék főznek, szóval pihnésből megint nem sok lesz, főleg, hogy órát is állítunk.

Megyek is, mert hulla leszek holnap.


Boldog szülinapot Lacinak mégegyszer!

Boldog névnapok

Mindenek előtt nagyon boldog névnapot kívánok minden kedves Gábor olvasómnak, de főként leendő sógoromnak. :) Ne izguljatok, még nem maradtatok le semmiről, csak úgyis tudom, hogy a Tomi lesz a férjem, szóval ennyit talán megelőlegezhetek. :) Boldog Névnapot!

Holnapra pedig Irénke mamának kívánok nagyon boldog névnapot! Isten éltesse még nagyon sokáig.

Szombaton is nagy nap lesz, egyrészt mert ismét túlórázok, másrészt pedig meg kedves öcsémnek lesz születésnapja. Hihetetlen milyen gyorsan felnőnek ezek a gyerekek, ugye szülők? :) Na de erről majd még írok később.

Most vissza egy kicsit kellemetlenebb élményekhez. Meséltem ugye, hogy elhatároztam magam végre telefon vásárlás ügyben. Meg is rendeltem hétfőn, elég jó ajánlatot találtunk a neten, Na, pár órával később írnak, hogy törölték a megrendelést, mivel nem tudtam felmutatni 3 évre visszamenőleg Egyesült Királyságbeli lakcímet. Visszaírtam nekik, hogy ezt mégis hogy gondolják... A válasz erre az volt, hogy én továbbítsam a panaszomat egy másik címre, mert ők foglalkoznak vele. Na ott már nem volt annyi hely, hogy szépen megfogalmazzam, de azért írtam nekik. Erre ismét kaptam választ, hogy hát a szolgáltatók 3 évet kérnek. Mondom az hogy lehet, mikor 3 hónap után tudtam szerződést kötni az egyik szolgáltatóval, ezen felül még hitelkártyát is tudtam igényelni 2 évnyi lakcímmel, szóval ne magyarázzon nekem, és egyébként is az EU-ban laktam előtte is, és azt hittem egyenlő jogaink vannak... De ne aggódjanak, nem akarok már semmit sem rendelni tőlük... Na erre már nem válaszoltak. De azért elég durva... Na mindegy, tuti semmit nem rendelünk ezentúl erről a honlapról. Tegnap este megrendeltük egy másik honlapról, és érdekes módon ott elfogadták a 2 évnyi lakcímet, és megkaphatom a telefont. Ha minden igaz, holnap szállítják ki a munkahelyemre. :) Szóval nehezen ment ez a telefon téma most nagyon, de remélem, hogy annál jobb lesz.

Tomi főzött most vacsorát, Carbonarat csinált, nagyon finom lett, meg el is mosogatott, olyan aranyos. :)

Ma egyébként majdnem összevesztem az egyik kolleganőmmel is, nem nagyon csípem, de ő sem engem. Ő volt előttem ebben a pozícióban félig, aztán gondolom bántja a csőrét, hogy én vagyok most a 2. ember és nem ő. Állandóan bele is szól mikor tőlem kérdeznek valamit, mindig belepofázik, mindent nagyon jól tud, csak éppen nem felelt meg erre a pozícióra, pedig volt rá lehetősége bizonyítani... Na mindegy, asszem nem fogunk sokat beszélgetni a jövőben.

Na most megyek is, mert Fulham meccs van, már teljesen nagy szurkolók lettünk. :)

Puszi

Gaucho

Hol is kezdjem, sok minden történt. Vagyis annyira nem, de érdekesek. :)

  

Szerdán St. Patrick nap volt, ezért elmentünk a kollégáimmal inni egyet. Természetesen mindenki Guiness-t ivott, rajtam kívül. Én maradtam a cidernél. :) De jó volt, beszélgettünk egy kicsit, aztán én eljöttem előbb, mert Tomi várt itthon. :)

  

Szombaton aztán végre szabad voltam, kivételesen nem dolgoztam. De jövő szombaton fogok! :( Na sebaj. Kihasználtuk most ezt a szombatot, bementünk a városba telefont vadászni, immáron sokadjára, mert még mindig nem tudtam eldönteni milyen telefont szeretnék. Persze nem találtunk olyat amilyet kinéztem, de sebaj. Bevásároltunk, aztán el is ment a délelőtt.

  

Én meg este mentem az egyik kollegám, az Anne-Lise búcsúbulijára. Először csak beültünk valahova egy italra, aztán az esőben átmentünk az étterembe, a Gauchoba. Ez egy argentín étterem, és nagyon exkluzív. Először is Chelsea-ben volt, ami ugye nem a legolcsóbb londoni helyek egyike...

 

 Amikor odaértünk ajtót nyitottak nekünk, de elég sötét volt az egész étterem. Aztán odavezettek minket az asztalunkhoz, egy pincér foglalkozott velünk egész este, érdekes volt. :) Kezdtük egy-egy koktéllal, aztán jött a pincér, egy tálcán hozta a húsokat. Elmondta, hogy melyik milyen része a marhának, melyiket mennyire átsütve ajánlja, stb...

 

 Nagy nehezen sikerült aztán kiválasztanom az előételt. Nehéz volt ugyanis választani, mivel 2 étel kivételével minden valami tengeri herkentyű volt. Volt még tonhal, de azt nem mertem bevállalni, mert nem tudtam, hogy nyers lesz-e vagy milyen. Aztán maradtam a kis töltött tésztáknál. Ilyen sült tészta volt, kukoricás töltelékkel, nagyon finom volt. Jól választottam. 

 

 Na aztán jött még csak a nehéz döntés. Mivel ez inkább egy stake house volt, nem nagyon volt marhán kívül más. Egy csirkeétel volt, meg különböző steak-ek. Hát mondanom sem kell, hogy mindenki steak-et választott, én nagyon hezitáltam, mert még soha nem ettem, és nagyon irtózom a nyers hústól. Na végül rábeszéltek, hogy kérjek azt, jól átsütve. Na jó. Végülis finom volt nagyon a hús, nem volt véres egy cseppet sem,puha volt, tényleg nagyon finom volt, de a köret... :) Az még jobb volt. Kértem valami spenót leveleket, meg kukorica püré szerűség volt visszatölte a kukorica hajba, és abban még megpárolva. Nagyon-nagyon finom volt, tényleg. Úgyhogy én nagyon meg voltam elégedve az ételemmel, mégsem mondhatnám, hogy jó ízűen tudtam elfogyasztani.

  

Mellettem ugyanis a Dave és a Mala ült, és mindketten félig átsütve kérték, de még ez volt a jobbik, mert a többiek meg szinte nyersen ették. A félig átsütve azt jelentette, hogy kb az 5 centi vastag hús alján meg a tetején is volt kb 1-1 centis barna rész, talán még a közepe is meleg volt. Na de a nyers?? Hát azt éppen, hogy csak érte valami hő, tuti hideg volt belül... És már amikor kihozták állt a vértócsa a hús alatt, szóval igyekeztem nem nézegetni mások kajáját, és csak a sajátomra koncentrálni, de nem voltam túl jól a vacsora alatt, és nem az alkohol miatt. Komoly émelygést váltott ki belőlem már csak ezeknek a húsoknak a látványa is, ahogy darabolták, aztán a szájukba vették... Hú, nem értem ezeket az angolokat.

 

 Na aztán még desszertet is ettünk, én vanilía flant kértem, ez egy spanyol puding szerű édesség, nagyon finom volt. 

 

Szóval összességében az étel nagyon finom volt, amíg nem néztem oldalra, és az este is jó hangulatban telt. Bár úgy volt, hogy utána még megyünk valami clubbab is, de aztán mindenki bepunnyadt, és hazament az utolsó vonattal. Mi a Dave-el elmentünk Beckenham Junctionig, és onnan mentünk taxival, mert Chelsea-ből nagyon drága lett volna.

 

Ja, az étterem nem volt olcsó, egymagam fizettem 63 fontot... Csak viszonítás képpen, a múltkor a lengyel étteremben Tomival ketten fizettünk ennyit, és Tomi már azon is fel volt háborodva, hogy milyen drága volt. Na ez volt a drága. De azért persze kaptál is a pénzedért, de még így is.

Ja, és még valami, a wc-ben, ahova pisilésen kívül rendbeszedni magukat járnak a nők, olyan sötét volt, hogy csak na. Komolyan, esélyed nem volt, hogy a tükörben lásd magad... Durva volt, viccelődtünk is ezen, hogy elemlámpát kell vinni, mert olyan sötét van. Érdekes volt. Székeken kívül egyébként is minden fekete volt, az egész wc is fekete volt, világítás meg alig. Biztos azért, hogy ne lásd mennyire véres a húsod... Vagy nem tudom. 

 

Na de képzeljétek a taxis egy szlovákiai magyar srác volt. Már az elején feltűnt, hogy olyan magyaros akcentussal beszéli az angolt, aztán félúton megkérdezte, hogy hova valósi vagyok mondom én magyar vagyok, és te? Mondta, hogy ő meg szlovék, de beszél magyarul, Kassa környékéről származik. Már 6 éve Londonban van, de nem szereti, úgyhogy haza akar menni... Kicsi a világ, és főleg sok a magyar. :) 

Egyébként már éjfél után nem sokkal itthon voltam, még Tomi is fent volt. Ma takarítottunk, meccset néztünk, meg főztünk. Megcsináltam a csirkés, spenótos! tésztát. Tomi beleegyezett, és még azt mondta nem is olyan rossz, egész jó. :) Szóval egy kicsit ízlett neki. A desszer madártej volt, finom lett az is, bár Tomi nem nagyon szereti. Szóval ez nem az ő napja volt, de azért azt mondta mindenre, hogy nem volt olyan rossz. :)

 

Egyébként eldöntöttem végül, hogy milyen telefont veszek, és már a PAC kódom is elkértem. Holnap meg is rendeljük a Motorola Milestonet. Jó kis telefon, Tomi már egy csomó dolgot le is töltött rá, pedig még meg sincsen a telefonom. :) 

 

Na most megyek, holnap munka sajnos, meg valószínű szombaton is...  

Tomi otthon volt, én meg itt, egyedül...

Hol is kezdjem... Csütörtökön este Tomi hazament, egyedül maradtam, nem is tudtam aludni... Sikerült minden elintéznie, úgyhogy nagyon ügyes volt. :) Szegény azért elég fáradt volt egész nap, és nem is pihent sokat, mert már a reptéren van, és jön is vissza. Pénteken én dolgoztam, meg ma is, a változatosság kedvéért. :( De legalább nem unatkoztam egyedül itthon.

Közben megjött Tominak a Residency Cardja, pedig majdnem egy héttel később adta le mint én, az enyémnek meg még se híre se hamva... Pedig már hívtam őket én is az eredeti papírjaimért... Remélem legalább azokat megkapom a jövő héten.

Ma, miután hazaértem, szépen kitakarítottam, hogy rend és tisztaság várja vissza Tomit, és úgy tervezem megvárom, de valószínű majd csak hajnali 3-4 körül ér haza, úgyhogy lehet le kell tennem erről a tervemről, mivel holnap reggel 9-re megyek a városba, hogy a Virággal találkozzak. Megint nyert egy utat ugyanis, úgyhogy csak összefutunk egy pár órára. :) De azért korán lesz, úgyhogy lehet lefekszem korábban.

Most még főzök, meg mosok, mindjárt ki is kell terigetnem.

Ja, írt a doki a panaszomra... Azt írta, hogy sajnálja a történteket, és elnézést kér, de azért a végére odaszúrta, csak, hogy tudjam, ha a normál procedúra alapján utal be – nem említette, hogy gyorsított eljárásban veszek részt, és fel sem tűnt és nem is hiszem, hogy az lett volna – akkor ez az egész hónapokig tart. Hát így is... És azt is írta, hogy le van nyűgözve, hogy milyen gyorsan sikerült ezt megoldani... Hát én nem... Bunkó, balfék doki, biztosan nem fogok többet hozzá menni, jól megjegyzeztem a nevét.

Írtam a cégnek is, hogy küldjék el a képeket, hát azt a páciensnek nem küldik el, csak a doktornak, de ha megadom a címét, akkor kiküldik a dokinak. Ez a csaj legalább rendes volt. Úgyhogy majd tőle kell megszereznem, de remélem azzal már nem lesz gond.

Anyukámnak gratula a diplomájához, megyek is, és elvégzem az utasításait, bepakolom a térdem.

Eredmények???

Szörnyű hét volt... Kezdődött a hétfővel, amikor is megintcsak 10-re értem be. Törölték a 7.56-os (szokásos) vonatom és az utána következőt is, szóval kb. Fél órát kellett volna várnom a következőre. Gondoltam annyit mégsem, inkább akkor elmegyek busszal meg metróval. Busz is jött rendben, aztán metró is, bár az már nem volt rendben. Az elsőre nem féretem fel, mert annyira tele volt, a másodikra felpréselődtünk, mentünk is 1 megállót, amikor is bemondták, hogy valami technikai gond van az előttünk levő metróval, ezért fel is függesztették a közlekedést ezen a vonalon. Nagyszerű. Canary Wharfban voltam ekkor, ahol is ugye az egy szem metró vonalon és a dlr-en kívül semmi más nem megy. Nem sok választásom maradt tehát, dlr. Nagy nehezen aztán bevergődtem London Bridgre. Ez kb 20 perces út vonattal, ha minden rendben van, na most kb. Másfél órámba telt. Utána már csak 10 percet kellett várnoma vonatra Redhillbe, szóval 10-re beértem végül... Úgyhogy ismét nem indult túl jól a hét.

Spanyol megvolt, nem volt valami túl izgalmas, nem is fogok jelentkezni a következőre. Na nem emiatt, inkább az anyagi okok miatt... Összekalkuláltuk az amerikai út költségeit, és rájöttünk, hogy bizony össze kell húznunk a nadrágszíjat egy kicsit... Úgyhogy lemondok a spanyolról most.

Munka busy volt mindketőnknek, Tominak is van elég sok ügye...

Ma aztán előbb eljöttem munkából, ugyanis megvolt a várva várt konzultációm a dokival a térdemről... Hát nem kellett volna ettől a másik dokitól sem túl sokat várnom, úgy néz ki... Kedves volt, meg minden, legalább... A lényeg, hogy megjött az MRI eredménye, és az alapján tökéletesen egészséges a térdem, semmi baja nincsen. Hát mondom az érdekes, mert akkor nem tudom mitől fáj... Hát ő sem tudja, mert minden rendben van a térdemmel. De ha gondolom, akkor ad egy beutalót egy szakorvoshoz. Mondom jó, legyen, hátha jobban ért hozzá. Bár kaptam egy másolatot az MRI szakvéleményből, és azon azt írja minden rendben, szóval ha csak ezt fogja látni a szakorvos, akkor gondolom ő sem fog sokkal többet mondani. Na mindegy, hátha majd legalább vet is egy pillantást a lábamra, vagy megvizsgálja ahogy otthon is megvizsgálják a térdet... Na, ezn felbuzdulván fel is hívtam őket, hogy akkor szeretnék egy időpontot. Mondja a nő, hogy jó, egyeztessük az adataimat. Mondom jó. Mikor végeztünk, mondja, hogy akkor jó, ő most ennyit tud tenni, majd küldenek egy levelet, amin rajta lesz, hogy ma felhívtam őket, és akkor majd felkerülök a várólistára. Mondom jó, és mikor egyeztetünk időpontot? Hát majd kiküldik a levelet, és rajta leszek a listán. Ennyit sikerült kiszednem belőle... És akkor már had kérdezzem meg azt is, hogy mégis mennyi a várakozási idő? 8 hét. Hoppá! 8 azaz nyolc teljes hét. Nagyszerű. Már több mint másfél hónapja voltam először dokinál a térdemmel, és ez idő alatt sikerült eljutnunk oda, hogy kaptam egy beutalót egy szakorvoshoz, ami majd 8 hét múlva lesz... Eléggé kiábrándultam most az itteni egészségügyből. Írtam is nekik egy e-mailt, hogy küldjék el nekem az MRI vizsgálat képeit, biztos ami biztos alapon. Szóval akkor majd azzal, ha minden kötél szakad el tudok menni otthon a Béreshez vagy a Baloghhoz. De már elég erősen arra hajlok, hogy hazamegyek 1 napra, elmegyek Győrbe, aztán kérek egy időpontot a tatabányai klinikára, hogy csinálják meg. Otthon, a szakma 2 elismert dokija is megállapította, hogy nagyon laza, vagy szakadt a szalag, itt meg azt mondják nekem, hogy semmi baja a térdemnek. Kár, hogy én érzem, hogy mennyire fáj, mert még azt is megmagyaráznák, hogy valójában nem is fáj nekem... Szóval nevetséges. Itt is elmennék magánorvoshoz, de 1. nem ismerek senkit, nem tudom kihez lenne érdemes, 2. nagyon-nagyon drága. Egy vizsgálatból kijönne a repülőjegyem haza, meg a dokinak a magánrendelésre a pénz, meg még más is, és akkor legalább egy olyan doki nézi meg, akiről hallottam, ismerem, stb... Szóval nagyon hezitálok, mert itt ingyen meg lehetne csinálni, ha ugye meg tudnák állapitani mi a baja, csak nagyon sokáig tartana. Otthon valószínű gyorsabban meglenne, csak nagyon drága lenne. És meg kell mondjam az otthoni orvosokban jobban is bízom egyenlőre még...Eléggé felbosszantott és kiábrándított ez az eset, teljesen tanácstalan vagyok...

Közben ma ment haza Tomi, neki is elég kalandosra sikerült. Háromnegyed 4-kor akart elindulni a munkahelyéről, úgy kalkulált simán kiér, de sajnos több minden is közbejött. Először is nem indult el időben, csak 4-kor. Kiderült, hogy a busza 4.35-kor megy, a tömegközlekedéssel épp, hogy odaért volna. Ugyanis mint kiderült, a busz nem a vasútnál áll meg, hanem 2 utcával arrébb, így azt kereste egy 15 percig, természetesen lekéste a buszt közben. Na jó, akkor vár, elmegy majd a következővel, ha felengedik és lesz rajta hely. Vár, vár, de nem jön a busz, aztán mondták neki, hogy hát jobb is ha nem vár a buszra, mert egyrészt már itt kellene lennie, másrészt a délutáni csúcsforgalomban nem biztos, hogy kiérne vele időben. Jó, akkor elment vonattal, de mondanom sem kell, hogy azt is épp lekéste. Amit végülis elért, 18.11-re kellett volna, hogy kiérjen, de persze az is késett, neki pedig 18.25-kor zárták a kapukat. Szóval volt 10 perce, hogy átjusson a biztonsági vizsgálaton, és megkeresse, hogy honnan megy a gép. Végülis sikerült. :) Még páran voltak a sorban, úgyhogy ismét utolsóként csekkolt be majdnem. De az a lényeg, hogy ha nehezen is, de elérte a gépet, és épp most hívott, hogy szerencsésen hazaért. Szóval a mai délután, este idegeskedéssel telt, de most már megnyugodhatok, legalább Tomi épségben hazaért. Remélem sikerül majd mindent elintéznie amit el kell.

Na most emgyek is, mert holnap és szombaton is dolgozok, szóval megint nem lesz sok pihenő... Meg nézem még a Juve – Fulham meccs végét.

Na puszi

Mozgalmas hét ismét

Mozgalmas hetünk volt, ezért nem is tudtam írni nagyon. De most beszámolok mindenről. :) Kezdődött azzal, hogy kedden valami tűz volt London Bridge környékén, így felfüggesztették a vonatközlekedést. Fél 11-re értem be dolgozni, elég nagy kerülővel. Aztán persze a főnök viccelődött is, hogy másnap beérek-e majd időben... Úgyhogy jól indult a hét... Kollégáim persze  felbosszantanak, de a főnökkel már csak röhögünk rajtuk...

 

Csütörtökön aztán végre megvolt az MR vizsgálatom. Tomi elkísért, nagyon aranyos volt tőle. Kb. Csak fél órát kellett várni, és be is jutottam, bal lábamra csinálták meg, úgyhogy minden rendben volt. Majd jövő csütörtökön megyek vissza a dokihoz, de azt is mindjárt elmesélem. A lényeg, hogy megvolt a vizsgálat. Közben lefoglaltuk a kocsit is Amerikára, úgyhogy már az is megvan. :)

Pénteken hívtam az egészségházat, hoogy időpontot kérjek jövő hétre. Kérdezi a nő, hogy ki utalt be? Mondom hozzá nem akarok visszamenni. Mondja, hogy akkor Dr. Brown. Mondom jó. Csütörtökön este van időpont? Igen, 17.15-kor a legkésőbbi. Mondom jó, akkor van-e esetleg alami korai időpont, mondjuk 8-kor? Ja, az nincs, hát a doktorok nem dolgoznak még olyan korán... Mondom jó, akkor maradjunk az estinél. Elkéreckedtem már a főnöktől, szóval rendben van, de azért jó világ van, hogy reggel 8-kor az orvosok itt még nem dolgoznak...

 

Szombaton dolgoztam, bár azt mondta a főnök, hogy nem tudják kifizetni a túlórát, de másfél nap szabit kapok érte cserébe, végülis az sem olyan rossz. Mire hazaértem Tomi megcsinálta a csirkepaprikást, finom lett. Én megcsináltam a salátát gyorsan meg a  nokedlit hozzá, aztán megkezdődött a buli. Most ugyan nem ittunk annyit, de azért koccintottunk Stipi új munkájára. Kapott ugyanis egy szerelői állást ott, ahol Viki is dolgozik, úgyhogy fel is mondott a Neroba. Tomi névnapjára is koccintottunk egyet azért. :)

Ma pedig, névnapja alkalmából, elmentünk a városba, vettünk neki ajándékot, egy Ferraris bögrét szeretett volna, de azt nem találtunk megfelelőt, így kapott egy Ferraris parfümöt, a feketét. :) Nadrágot is néztünk neki, de azt nem találtunk még. Előtte még elmentünk a London Aquariumba, olyan mint a Tropicarium Pesten. Cápákat, teknősöket, halakat néztünk, érdekes volt azért. Sétáltunk kicsit a városba, jó volt, nagyon szépen sütött a nap, de nagyon nagyon hideg volt egyébként. Fújt a szél is. 3-4 körül értünk haza, megcsináltam a töltött paprikát, köszi apu a receptet. Holnap lesz a kóstolás, remélem jó lesz majd. :) 

 

Most megyek is, mert még Tomi filmet szeretne nézni, és el kell kezdeni időben.

 

Ani, reméljük már otthon vagy, és minden rendben, nincsen semmi komoly baj.

Puszi