Itthon

Olyan jó testvér vagyok, hogy együtt szenvedek öcsémmel a bajban. Ahogy hallom ő is kiadta magából a felesleget, tegnap éjjel én is ezt tettem. Ennek köszönhetően egy percet sem aludtam, és úgy fágy a torkom, hogy még inni is alig bírok. Annyi a különbség, hogy nekem nincsen lázam, de én sem mentem be ma dolgozni. Nem mertem megkockáztatni a másfél órás utat... Úgyhogy most itthon tengetem a napom, kimostam és tvzek. Mást nem nagyon akarok, mert a hasam még fáj, és nem kéne felbolygatni. Enni nem nagyon eszek, pár száraz kekszet rágcsáltam csak el. Tomi aranyos volt reggel, hozott nekem teát, meg a kekszeket. :) Várom majd, hogy minél előbb hazaérjen, és tovább ápolgasson. Megpróbálok most egy kicsit aludni...