Tudom, tudom, már nagyon régen írtam ezért cserébe elárulom a titkunkat. Jó üzlet? De lőtte pár szóban a történésekről...
Ott kezdem, hogy múlt szombaton voltunk Tomival ebédelni a Gauchoban, az argentín steak étteremben. Az én kajám ismét nagyon finom volt, meg voltam elégedve vele, de Tomi marhája sajna nem sült át. Vissza is vitette egyszer, de még akkor sem volt teljesen átsülve. Úgyhogy szegényemnek nem volt olyan jó élményben része. De az idő nagyon szép volt, sétálgattunk, álmodoztunk.
Nem is tudom mi történt már, mert olyan régen írtam, tényleg. Az étterem nem is múlt hétvégén volt, hanem még az előtt, mert múlt hétvégén itthon voltunk, semmit nem csináltunk, mondhatnám ki sem mozdultunk. Szombaton grilleztünk, finom lett, nagyon.
A diétámmal egész jól haladok, bár most nem méreckedtem, nem tudom mennyit fogytam, de nem is baj. Gyúrni sajnos nem tudok esténként, mert alig vagyok itthon. Így nagyon oda kell figyelnem az ételekre. De a héten, vagyis tegnap kitalálta a kolleganőm, vagyis inkább ő elkezdte és rákényszerített minket is, hogy a munkaidő alatt 8 2dl-es pohár vizet meg kell innunk. Tiszta vizet, se tea, se leves, sem semmi más folyadék nem számít bele... Szóval ost ezt csináljuk, mondanom sem kell, hogy 3-an felváltva járunk pisilni, de nekem ma 7-t sikerült lenyomnom. Holnap meglesz a 8, és a következő lépés az lesz, hogy egész héten keresztül minden nap 8 pohárral megigyunk. Ez persze természetes kellene, hogy legyen, de valahogy mindig is nehezemre esett inni, főleg ha nincs alkohol a pohárban. :) Csak viccelek! De tényleg, nagyon keveset ittam mindig is, Tomi mindig veszekszik is velem emiatt, de most nagyon haladok.
Épp ma derült ki az a jó hír is, hogy kapunk 2.2 havi bónuszt! :) Nagyon jól jön, mondanom sem kell, május közepén kapjuk majd meg, ha minden igaz.
Na akkor íme a nagy hír, bár most egy kicsit mélyponton vagyok... Úgy döntöttünk, hogy veszünk itt egy házikót, ahelyett, hogy albérletet fizetnénk a továbbiakban. A hitel félig el van intézve, egy bank már visszaigazolta, hogy ad nekünk, úgyhogy emiatt nyugodtak vagyunk. Már csak meg kellene találni a megfelelő házat. Most már lassan több mint egy hónapja szinte minden este és minden hétvégén – múlt hétvége volt a kivétel – megyünk házakat nézni. Láttunk már nagyon jót és nagyon rosszat is, de összességében arra a következtetésre jutottam, hogy a pénzünkért nagyon nagyon jót kaphatnánk nem túl jó környéken, viszont azon a környéken, ahova mi szeretnénk menni, sajnos nem olyan jó házakat tudunk venni... Szóval nagy dilemmában vagyunk. Tomi lelkes és bíztat, hogy meg fogjuk találni álmaink házát, de nem tudom. Nehéz nagyon anélkül, hogy elég nagy kompromisszumot kellene hoznunk. Bár inkább jobb környékre mennénk, a házat majd úgyis fel tudjuk újítani, később, ha lesz rá pénzünk, de nem tudom. A rossz környéken levő házak nagyon nagyok, tágasak, szépek és olcsók... És az utca sem vészes, csak a vasút környéke... Szóval nehéz ez, szívesen hallok bármilyen tanácsot, mert úgy érzem egy kicsit most megrekedtünk. Hétvégén nézünk majd pár házat, jövő szombatra van megbeszélve egy másik ügynökség, holnap is megyünk egyet megnézni, de ha úgy szeretnénk időzíteni a költözést, amikor itt éppen lejár az albérletünk, akkor lassan választani kéne egy házat. Na de azzal még nincs vége az izgalomnak, mert itt úgy van, hogy attól függetlenül, hogy elfogadták az ajánlatodat az ügynökség még hirdeti a házat, és amíg alá nem írod a szerződést, ami minimum 6 hét, bárki rád ígérhet, és a tulaj, igaz te is minden nayagi következmény nélkül visszaléphetsz az üzlettől. Szóval elég stresszes ez az egész, és még a neheze csak ez után jön... Főleg, hogy még egy olyan házat sem találtunk, amire ajánlatot is tettünk volna. Láttunk pár nagyon szépet, de alapvető gndok vannak velük. A bejárati ajtó egyből a nappaliba nyílik, ami amúgy sem nagy, semmi hely, hogy levedd a kabátod, cipőd... A konyha nagyon nagyon pici, a legtöbbe a hűtő meg a mélyhűtő sem fér be. Nagyon sokban a fürőszoba lent van, a konyhán keresztül kell bemenni... Ahol fent van, ott elég gyakran előfordul, hogy az egyik szobán kell átmenni hozzá... Szóval ilyen alapvető gondok vannak, amiket nem szeretnénk. De azért nem adjuk fel, keresgélünk tovább, hátha holnap találjuk meg álmaink házát. Godoljatok majd ránk. :)
Most megyek, nézem még a Barca Inter meccs utolsó pár percét, de asszem az idén a Barca sajnos nem lesz döntős, nagyon nem úgy fest...
Nagyon boldog névnapot minden Valéria olvasómnak, de különösem Tomi anyukájának! :)
Ott kezdem, hogy múlt szombaton voltunk Tomival ebédelni a Gauchoban, az argentín steak étteremben. Az én kajám ismét nagyon finom volt, meg voltam elégedve vele, de Tomi marhája sajna nem sült át. Vissza is vitette egyszer, de még akkor sem volt teljesen átsülve. Úgyhogy szegényemnek nem volt olyan jó élményben része. De az idő nagyon szép volt, sétálgattunk, álmodoztunk.
Nem is tudom mi történt már, mert olyan régen írtam, tényleg. Az étterem nem is múlt hétvégén volt, hanem még az előtt, mert múlt hétvégén itthon voltunk, semmit nem csináltunk, mondhatnám ki sem mozdultunk. Szombaton grilleztünk, finom lett, nagyon.
A diétámmal egész jól haladok, bár most nem méreckedtem, nem tudom mennyit fogytam, de nem is baj. Gyúrni sajnos nem tudok esténként, mert alig vagyok itthon. Így nagyon oda kell figyelnem az ételekre. De a héten, vagyis tegnap kitalálta a kolleganőm, vagyis inkább ő elkezdte és rákényszerített minket is, hogy a munkaidő alatt 8 2dl-es pohár vizet meg kell innunk. Tiszta vizet, se tea, se leves, sem semmi más folyadék nem számít bele... Szóval ost ezt csináljuk, mondanom sem kell, hogy 3-an felváltva járunk pisilni, de nekem ma 7-t sikerült lenyomnom. Holnap meglesz a 8, és a következő lépés az lesz, hogy egész héten keresztül minden nap 8 pohárral megigyunk. Ez persze természetes kellene, hogy legyen, de valahogy mindig is nehezemre esett inni, főleg ha nincs alkohol a pohárban. :) Csak viccelek! De tényleg, nagyon keveset ittam mindig is, Tomi mindig veszekszik is velem emiatt, de most nagyon haladok.
Épp ma derült ki az a jó hír is, hogy kapunk 2.2 havi bónuszt! :) Nagyon jól jön, mondanom sem kell, május közepén kapjuk majd meg, ha minden igaz.
Na akkor íme a nagy hír, bár most egy kicsit mélyponton vagyok... Úgy döntöttünk, hogy veszünk itt egy házikót, ahelyett, hogy albérletet fizetnénk a továbbiakban. A hitel félig el van intézve, egy bank már visszaigazolta, hogy ad nekünk, úgyhogy emiatt nyugodtak vagyunk. Már csak meg kellene találni a megfelelő házat. Most már lassan több mint egy hónapja szinte minden este és minden hétvégén – múlt hétvége volt a kivétel – megyünk házakat nézni. Láttunk már nagyon jót és nagyon rosszat is, de összességében arra a következtetésre jutottam, hogy a pénzünkért nagyon nagyon jót kaphatnánk nem túl jó környéken, viszont azon a környéken, ahova mi szeretnénk menni, sajnos nem olyan jó házakat tudunk venni... Szóval nagy dilemmában vagyunk. Tomi lelkes és bíztat, hogy meg fogjuk találni álmaink házát, de nem tudom. Nehéz nagyon anélkül, hogy elég nagy kompromisszumot kellene hoznunk. Bár inkább jobb környékre mennénk, a házat majd úgyis fel tudjuk újítani, később, ha lesz rá pénzünk, de nem tudom. A rossz környéken levő házak nagyon nagyok, tágasak, szépek és olcsók... És az utca sem vészes, csak a vasút környéke... Szóval nehéz ez, szívesen hallok bármilyen tanácsot, mert úgy érzem egy kicsit most megrekedtünk. Hétvégén nézünk majd pár házat, jövő szombatra van megbeszélve egy másik ügynökség, holnap is megyünk egyet megnézni, de ha úgy szeretnénk időzíteni a költözést, amikor itt éppen lejár az albérletünk, akkor lassan választani kéne egy házat. Na de azzal még nincs vége az izgalomnak, mert itt úgy van, hogy attól függetlenül, hogy elfogadták az ajánlatodat az ügynökség még hirdeti a házat, és amíg alá nem írod a szerződést, ami minimum 6 hét, bárki rád ígérhet, és a tulaj, igaz te is minden nayagi következmény nélkül visszaléphetsz az üzlettől. Szóval elég stresszes ez az egész, és még a neheze csak ez után jön... Főleg, hogy még egy olyan házat sem találtunk, amire ajánlatot is tettünk volna. Láttunk pár nagyon szépet, de alapvető gndok vannak velük. A bejárati ajtó egyből a nappaliba nyílik, ami amúgy sem nagy, semmi hely, hogy levedd a kabátod, cipőd... A konyha nagyon nagyon pici, a legtöbbe a hűtő meg a mélyhűtő sem fér be. Nagyon sokban a fürőszoba lent van, a konyhán keresztül kell bemenni... Ahol fent van, ott elég gyakran előfordul, hogy az egyik szobán kell átmenni hozzá... Szóval ilyen alapvető gondok vannak, amiket nem szeretnénk. De azért nem adjuk fel, keresgélünk tovább, hátha holnap találjuk meg álmaink házát. Godoljatok majd ránk. :)
Most megyek, nézem még a Barca Inter meccs utolsó pár percét, de asszem az idén a Barca sajnos nem lesz döntős, nagyon nem úgy fest...
Nagyon boldog névnapot minden Valéria olvasómnak, de különösem Tomi anyukájának! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése